Az űr határáig juthatnak a légkörben a baktériumok

Egy új kutatás szerint az erős függőleges légmozgások akár 120 kilométeres magasságba is felvihetik a baktériumokat.

Bolygónk légkörében a valaha legnagyobb magasságban vett mintákból kimutatott életképes baktérium 77 kilométeres szintről származik. De vajon hol húzhatjuk meg a bioszféránk határát?
Egy új, az Edinburghi Egyetem kutatópárosa által készített modell szerint akár 120 kilométerig is feljuthatnak a baktériumok, a kutatásról a Proceedings of the Royal Society: A folyóirat számolt be.
Talán kevésbé ismert, de bolygónk 50-90 km közti, mezoszférának hívott, és az ez felett elhelyezkedő, termoszféra nevű légköri rétegében függőleges irányú szelek is fújnak. Ezeket a szeleket magaslégköri kísérletekből ismerjük, amelyek például a sarki fények vizsgálatához szolgáltattak adatokat. Kb. 240 kilométeres magasságban rendkívül erős, 540 kilométer per órás sebességű függőleges szelet is mértek már, a 360 kilométer per órás sebesség azonban általános a 250 km körüli régiókban. E szeleket leginkább a geomágneses háborgások idején (amelyek a napkitörések után a sarki fényeket is okozzák) mérték.
A Nemzetközi Űrállomás külső oldaláról vett kozmikus por mintáiban 2018-ban olyan földi baktériumok genetikai nyomát találták korábban, amelyek a Kara-tenger és a Barents-tenger partvidéki területein élnek. Az egyelőre nem világos, miként kerülhettek oda.
A skót kutatók most olyan modellszámításokat végeztek el, amelyekkel azt vizsgálták, hogy vajon ezek a függőleges légmozgások milyen magasságokig képesek felvinni magukkal a baktériumokat, illetve azok szunnyadó állapotú „spóráit”. A modellbe a szélsebességeket és a baktériumok méretét egyaránt beszámították, és ezzel arra jutottak, hogy a 120 kilométeres felszín feletti magasságba igen könnyedén eljuthatnak a baktériumok. A további magasságok modellezéséhez nem volt elegendő adatuk a légkör viszonyairól, azonban nagyon valószínűnek tartják, hogy ennél is magasabbra juthatnak. Elméletben az sem kizárt, hogy a baktériumok kijuthatnak bolygónk vonzásából és egy bolygóközi porszemcséhez tapadva a világűrben utazhatnak.
Ez a feltételezés asztrobiológiai szempontból is érdekes, hisz így az egyes égitestek közt is utazhatnak mikroszkopikus élőlények.