A hangyautánzás legkorábbi példái
Kréta időszaki borostyánokban fennmaradt különleges rovarokat vizsgált egy kínai kutatócsoport.
A hangyák utánzása széles körben elterjedt az ízeltlábúak körében, például hazánkban is találkozhatunk hangyautánzó pókkal, vagy épp poloskával. Azok az állatok, amelyek a kicsi, de igen kellemetlen rovarokra kívánnak hasonlítani, nemcsak küllemükben, hanem viselkedésükben is igyekeznek alkalmazni ezt a megtévesztést. Ma 11 rovarrend több mint 2000 fajának egyedei élnek legalább életük egy szakaszában a hangyautánzás lehetőségével, de vajon mióta? Az Earth Science Reviews folyóiratban közzé tett tanulmányból kiderül.
A Kínai Tudományos Akadémia számolt be arról a kutatásról, amelyben az akadémia Nankingi Geológiai és Paleontológiai Intézete (NIGPAS) szakembere, Lo Cehang, aki Wang Po professzor végzős tanítványa, és kollégáik fedezték fel a hangyautánzás mindez idáig legkorábbi példáit, mianmari borostyánokban. A maradványok mintegy 50 millió évvel korábbra tolják a hangyautánzás megjelenését!
E borostyánok kb. 100 millió éve keletkeztek, és a kréta időszak gerinctelen faunájáról nekik köszönhetően elképesztően sok információra tettünk már szert. A mára kihalt állatcsalád, az Alienopteridae fiatal (nem kifejlett) képviselői voltak a megtalált apróságok, ez a család a ma élő csótányfélék és imádkozósáskák rokona volt. Annak ellenére azonban, hogy ma rendkívül elterjedt, vajmi kevés ismeretünk van a hangyautánzás eredetéről és evolúciójáról.
A kutatók a borostyánokba zárt rovarok geometriai-alaktani elemzését követően arra jutottak, hogy azok rendkívüli módon hasonlítottak a hangyák, egy mára szintén kihalt csoportja, a Sphecomyrma nembe tartozó állatokra (e nem első fosszilis példányát a nemrég elhunyt E.O. Wilson írta le). Olyannyira pontos volt a hasonlóság, hogy a hangyák antennáinak és elülső lábainak testhosszukhoz viszonyított méretét is nagyon profi módon utánozták le! Több, apróbb testi jegyükben szintén a hangyák alkatára jellemző tulajdonságot mutattak a borostyánban talált rovarok.
A vizsgálatok során az Alienopteridae-példányok életmódjára is fény derült: fiatalon valószínűleg főként pollent fogyaszthattak, ám kifejlett korukban ragadozó életmódúvá váltak. Elképzelhető, hogy a kor cikászait beporzó apró, lassan mozgó rovarok voltak a zsákmányállataik.
Kiderült az is, hogy szintén a hártyásszárnyúak (ebbe a rendbe tartoznak a hangyák is) karcsú „derekú” alkatukhoz felnőtt korukban is hasonlóak maradtak, volt, amely egy ekkor élt darázsfajhoz vált hasonlóvá kifejlett korára, míg kicsiként még hangyára hasonlított. Számos, ma élő hangyautánzó csak fiatalként, a legsérülékenyebb korban hasonlít hangyákra, a növekedése során megváltozik a külleme, így ez is egy különleges tulajdonság lehetett.
A feltárt részletekből a kutatók arra következtettek, hogy az Alienopteridae-fajok más hártyásszárnyúakra hasonlítottak fiatal, illetve kifejlett korukban! Wang professzor szerint ezek a leletek az első bizonyítékai az átalakulási mimikrinek, vagyis annak, hogy eltérő életszakaszban eltérő állatot utánoz az adott faj.