Miként hat az ember az evolúcióra?

A kandai McGill Egyetem szakemberei összesítették, amit a modern kori evolúcióról tudunk, s a Molecular Ecology szakfolyóiratban tették közzé eredményeiket.

A vadon élő lényeknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a környezethez, annak változásaihoz, különben kihalnak. Az elmúlt 5 évtizedben számos gyors evolúciós változást regisztráltak a szakemberek, amelyek az egyes populációkat érő különféle stresszhatások eredményei. Ilyen például az Acmispon americanus nevű lucernaféle vad növény, amely egy rézbánya mérgekkel teli környezetéhez alkalmazkodott, illetve az Alberta államban élő kanadai vadjuh tülkének méretcsökkenése a trófeavadászat okán.

Mostanáig azonban nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni e változásokból arra vonatkozóan, hogy az egyes tényezők, mint a szennyezés, a klímaváltozás, az inváziós fajok megjelenése vagy épp a szelektív vadászat-halászat milyen mértékben járultak hozzá a gyors evolúcióhoz.

A kanadai kutatók most egy hatalmas, mintegy 7000 példából álló adatbázist hoztak létre, vagyis összegyűjtötték a külön-külön született rengeteg felmérés eredményét, majd összegezték azokat. Ebben a házi verébtől a kanadai aranyvesszőn és a szürke farkason át az édesvízi csigákig mindenféle élőlény szerepel, így egy, a korábbi adatbázisoknál 80 százalékkal nagyobbat sikerült összeállítani. Az adatbázisban benne vannak a környezet változásaihoz kötődő közvetlen átalakulások, és az evolúciónak köszönhetőek egyaránt.

„Nagyon eltávolodtunk már attól az elképzeléstől, hogy az evolúció egy lassú folyamat, és rájöttünk arra, hogy minden folyamatosan változik körülöttünk” – mondta Andrew Hendry, a McGill Egyetem biológia professzora, a tanulmány egyik szerzője. A kutatókat különösen az érdekelte, hogy az emberi hatások miként mutatkoztak meg az evolúcióban.

Eltérések voltak abban, hogy mekkora változást okoztak a különféle emberi hatások. A legnagyobbat a természet kiaknázása, mint a vadászat, halászat (ide tartozik az is, amiről talán a hóvirágok hazai védetté nyilvánítása során hallhattunk: a nagyobb virágok tömeges leszedése miatt a faj egyedei egyre kisebb virágúvá válnak). Az evolúciós változás mértéke arányos volt az emberi hatás mértékével. Emellett emelkedett mértékű változásokat mutattak az idegenhonos fajok is az új környezetükben. A leggyorsabb változásokat a szennyeződések okozták, mint például a gyepes sédbúza esetében a cinktolerancia mindössze 26 év alatt 80 százalékkal emelkedett!

Az is kiderült, hogy egyre nehezebb meghatározni egy élőlény természetes élőhelyét, mivel a klímaváltozás már valószínűleg befolyásolja annak alakulását. Nehéz azt is megmondani, hogy ezek az egyedi változások miként csapódnak le az ökoszisztémákban, és miként hatnak majd vissza az emberre, azokra az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, amelyekkel a természet az ember létezését segíti. Tudjuk például, hogy a lazacok mérete csökkent az elmúlt évszázadban, ez pedig arra is visszahat, hogy a lazacot fogyasztó medvék, madarak vagy más halak mennyit ehetnek. A kutatók szerint hasonló hatások sokasága szőheti át mára a természetet.