Egyenletesen érkezhettek a becsapódások

Egy, a Curtin Egyetem szakembere vezette, nemzetközi kutatócsoport azt mérte fel, hogy miként alakultak a marsi becsapódások, s összehasonlították a földi és a holdi becsapódásokkal. Az Earth and Planetary Science Letters szakfolyóiratban közzé tett tanulmány szerint az elmúlt 600 millió évben egyenletes ütemben zajlottak a becsapódások.

Bár a korábbi kutatások alapján a szakemberek arra következtettek, hogy a becsapódások egy időben megszaporodtak, az új eredmények ezt cáfolják. A kutatást vezető Dr. Anthony Lagain elmondta, hogy a kráterek ismeretében egyes felszíni területek és az azokat létrehozó folyamatok korát lehetséges megállapítani az idegen bolygókon, illetve ezek gyakorisága alapján megjósolni, hogy mikorra várható a következő nagy becsapódás. „A Földön az erózió és a lemeztektonika eltörli a korábbi események nyomát. A Naprendszer más égitestjei, mint például a Mars, azonban megőrizték a múltat, s ezeknek a tanulmányozásával a saját bolygónk fejlődéséről is képet kapunk” – mondta Lagain.

Az eddigi elképzelések szerint a fő kisbolygóövben bekövetkezett nagyobb ütközések során olyan mennyiségű törmelék keletkezhetett, amely a belső bolygók felszínén a becsapódások számát megnövelte. Mivel a Mars van legközelebb a kisbolygóövhöz, ezért ideális helynek bizonyult ahhoz, hogy megvizsgálják ezt az elképzelést, ha valahol, akkor a Marson meg kellene mutatkozni a kisbolygóövben bekövetkezett ütközések utáni becsapódásoknak.

Először a földi és a holdi ismert kráterek nagyság- és időbeli eloszlását vizsgálták meg, s ezek alapján felállítottak egy listát, az elmúlt 600 millió évről. A következő feladat a Mars krátereinek hasonló elemzése volt.

A kutatók ehhez egy olyan számítógépes algoritmust hoztak létre, amelynek segítségével az eddigieknél sokkal pontosabban lehetett a marsi krátereket megkeresni, s azokat méreteik és koruk szerint besorolni. Az így született adatbázisból kiderült, hogy az ezeket létrehozó kisbolygók 5-től 100 méteres nagyságúig változtak, és az ismert korú 521 kráterből 49 keletkezett az elmúlt 600 millió évben. Az elemzésük alapján nem voltak kiugró időszakok, vagyis végig egyenletes tempóban érkeztek a Naprendszer belső bolygóihoz a becsapódó kisbolygók.

A földi tektonikai folyamatokat visszafelé „lejátszva” a kutatók arra jutottak, hogy e folyamatok tüntettek el számos krátert, és nem valós az a többlet, amelyet kb. 470 millió évvel ezelőtti időszak becsapódásaiban látni lehet. Az elképzelést jó volna a Hold kráterein is ellenőrizni, és a kutatók úgy vélik, hogy a Marsra kidolgozott módszerrel ott is pontosítani lehetne a becsapódások idejét és mennyiségét.