A képzelt arcokat nagyrészt hímneműnek látjuk

A Queenslandi Egyetem kutatója, Dr. Jessica Taubert és amerikai kollégái nemrégiben a PNAS hasábjain számoltak be új kutatásukról, amelyben azt mérték fel, hogy a tárgyakba képzelt arcokat voltaképp milyennek is látjuk.

3800 amerikai lakos körében végeztek felmérést, akiknek 250 olyan fotót kellett végignézniük, amelyen „arcot viselő” tárgyak voltak krumpliktól táskákig, és el kellett dönteniük, hogy az adott arc férfi vagy női, illetve elmondani, milyen érzelmet látnak bele.

„Azt akartuk megvizsgálni a kutatásunkban, hogy hordoz-e valamilyen, a valódi arcokhoz hasonló szociális jelet a tárgyakba látott arc, mint az arckifejezés, vagy a biológiai nem” – magyarázta Taubert. „Az eredmények szembeszökő nemi eltérésről árulkodtak, sokkal több férfi arcot véltek látni az alanyok, mint nőit.” Az alanyok több mint 80 százaléka a látott arcok többségét férfi arcnak látta. Ellenőrzésként az arcokat viselő tárgyakkal azonos, de arc nélküliek átnézésekor kiderült, hogy még véletlenül se magát a tárgyat ruházták fel eltérő nemmel, vagyis nem a tárgy funkciója miatt néztek valamit férfinak.

Az alanyok nemcsak nemet, hanem hozzávetőleges életkort (fiatal, középkorú, idős) illetve kedélyállapotot is hozzá tudtak rendelni az illuzórikus arcokhoz. „A pareidolia egyszerűen átveri az agyunkat” – tette hozzá Taubert. Úgy tűnik, ahhoz, hogy egy arcot nőinek lásson az agyunk, több információra van szükség, mint a férfi arc felismeréséhez.

Mivel ezeknek a képzelt arcoknak nincs biológiai nemük ez azt jelzi, hogy aszimmetrikus az arcértékelési rendszerünk, amennyiben csak minimális információnk van az arcról.

A vizsgálati eredmények szerint a képzelt arcok agyi feldolgozása olyan agyterületen történhet, amely részt vesz a társas érintkezésben, illetve a kognitív folyamatokban, így a pareidolia jelenségének segítségével be is lehet azonosítani e területeket. Emellett a jelenség arra is lehetőséget ad, hogy összehasonlítsák az emberi agy, vagy az erre betanított számítógép arc-, érzelem-, vagy nem felismerési módszereit.

Az nem világos, minek köszönhető az arcok nemében tapasztalt eltolódás, azonban egy korábbi kutatásból az derült ki, hogy ez az eltolódás már az 5 éves gyerekeknél is fennáll, így meglehetősen fiatal korban kialakulhat.