A nagy farkasokban már benne voltak a kicsiny kutyák is

Az ma az elterjedt vélekedés, hogy az olyan apró termetű kutyák, mint a csivava vagy a törpespicc azért léteznek, mert a kb. 20 ezer éve lezajlott háziasítást követően az ember kimondottan kicsike kutyákat akart. Egy, a Current Biology folyóiratban közzé tett tanulmány szerint azonban úgy tűnik, nem a tudatos tenyésztés adta meg az apró kutyáknak a lehetőséget.

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport genetikai vizsgálatokat és összehasonlításokat végzett ma élő kutyafélék és azok ősmaradványai genomjában. Azt találták, hogy egy farkasokban lévő gén, amely a növekedési hormont szabályozza, már 50 ezer éve is létezett abban a változatban, amivel az apró termetű kutyák is rendelkeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy jóval a kutya háziasítása előtt megvolt már a lehetőség a kicsiny kutyafélék kialakulására.

A kutatók az 54 ezer éve élt szibériai farkas (Canis lupus campestris) génvizsgálatával bukkantak rá az árulkodó jelre. Az is kiderült, hogy a többi kutyaféle, mint a sakál, a róka, az afrikai vadkutya, vagy épp a prérifarkas szintén rendelkeznek ezzel a génváltozattal, sőt, úgy tűnik az összehasonlításokból, hogy a kis termet volt az ősibb a kutyafélék körében.

A felfedezés azért is érdekes, mert ma a kutyákban mindössze 25 gént ismerünk, amelyek az állat termetéhez hozzájárulnak (ez sokkal kevesebb, mint az embernél), ám emellett mégis rengeteg különböző nagyságú kutya van a csivavától a német dogig.