Fokozatosan vált gyengébbé a szaglásunk

Az emberek hosszú idő alatt, fokozatosan veszítették el az evolúció során a korábbi elődök szaglásának kifinomultságát.

Egy kínai vezetésű nemzetközi kutatócsoport a szaglásunk mögötti genetikai irányítást vizsgálta, és arra jutott, hogy a szaglásunk fokozatosan vált egyre gyengébbé az evolúciónk során.
A szagok mindenki számára másmilyenek, s ez részben genetikai okokkal is magyarázható: egyszerűen más molekulákra érzékenyebb az egyik ember orra, mint a másiké, ugyanazt a szagot egyikünk kellemesnek véli, másikunk számára túl intenzív, míg van, aki egyáltalában nem is érzi.
A kutatók különböző illatreceptorokat irányító géneket mértek fel kínai (han) népesség körében, az eredményeket a PLOS One folyóirat tette közzé. A receptorok genetikai hátterét egy 1000 fős csoport genomjában vizsgálták meg, s az alanyokkal 10 különböző illatot is megszagoltattak. E vizsgálat eredményeként bukkantak rá két, eddig ismeretlen receptorra, az egyik a pézsmára, a másik a hónalj egyik jellegzetes szagösszetevőjére érzékeny. A pézsma egy igen komplex illatcsoport, és épp ezért több receptor is fontos az érzékelésében, a most felfedezett, az ötödik ilyen receptor volt.
Ezek, és számos más receptor irányító génjeinek összehasonlításából a kutatók azt vették észre, hogy akik ősibb típusú, a más emlősökéhez közelebb álló illatreceptor-génekkel rendelkeznek, azok ugyanazokat a szagokat intenzívebbnek érzik, mint „fejlettebb”, modernebb génváltozatokat birtoklók. Ilyen jellegű hanyatlást a nem ember főemlősök körében is tapasztaltak már a szakemberek.
Ez azt jelenti, hogy az emlős elődeink körében még kiváló, kifinomult volt a szaglás, ám a főemlőssé, majd az emberré válás folyamata során egyre gyengébbé vált. Az máig viták tárgya, hogy az ember számára mennyire fontos az embertársak szaga, például a rokonok felismerésében, vagy a párválasztásban. Emiatt is érdekes kérdés, hogy miként érzékeljük a testünk, illetve más emberek testének a szagát.
Az elemzéseket össze tudták hasonlítani korábbi, kaukázusi emberek körében végzett hasonló vizsgálatokkal, és kiderült, hogy a szaglásért felelős génjeink embercsoportoktól függetlenül teljesen azonosak.