Mesterséges fogzománc teheti erősebbé fogainkat

Az emberiség története során a szuvas vagy a sérült fogakat méhviasztól kezdve higanytartalmú ötvözetekig (ilyennel már az ókori kínaiak is próbálkoztak) sok mindennel próbálták már javítani, modern korunk fogorvosa kerámia vagy gyanta alapú anyagokat használ. Hamarosan azonban elérkezhet a szintetikus fogzománc, amely egészen közel áll a valódihoz, számolt be a Scientific American.

Egy vegyészmérnökökből és anyagkutatókból álló csoport olyan, új anyagot kreált, amely igencsak hasonlít a valódi fogzománcra: erős, és emellett kissé rugalmas is. Ennek köszönhetően ezzel az anyaggal majd akár törött csontokat is meg lehet erősíteni, vagy a jelenleginél jobb pészmékereket lehet belőle előállítani, amellett, hogy fogzománc pótlására és fogtömésként is kiváló lesz. Mindezek mellett „okosfogak” előállításához is tökéletes alapanyagnak tűnik.

A fogainkat, és különösen a külsejüket burkoló zománcot hatalmas biológiai, mechanikai és kémiai hatások érik: baktériumok próbálják megbontani, az ételek savai marják, terheli a rágás, de még a beszéd is. Az évek, évtizedek alatt, hisz a fogainkat jó esetben legalább 60 éven át használjuk, egyszerűen elkopnak, a mikrorepedések összeadódnak, ráadásul, a csontjainkkal szemben a fog nem képes regenerálódni.

A rugalmasság és az erősség együttese az, amit igen nehéz reprodukálni mesterséges anyagokban. A fogzománc, amint azt az elektronmikroszkópos felvételekből tudjuk, kis kalcium-foszfát rudacskákból áll össze. A mesterséges zománc ezt a felépítést utánozza, a kalcium-foszfát rudacskákat rugalmas polimer tartja össze.

Az anyagból egy fog alakú tárgyat készítettek, amelyen azután tesztelték, hogy mennyire képes ellenállni a hőnek, nyomásnak, s a tesztek eredménye az lett, hogy jobban bírja ezeket a hatásokat, mint a természetes fogzománc.

Mi is az az okosfog, amiről korábban szó volt? Olyan mesterséges fog, amelybe szenzorokat építenek, így például mérni lehet vele a lehelet összetevőit, vagy épp vizsgálni a baktérium-összetételét, persze mindezt összekapcsolva valamilyen külső készülékkel, így egy remek korai diagnosztikai eszközzé válhat.

Mielőtt az anyag átkerülhet a hétköznapi fogászati gyakorlatba, természetesen különféle teszteket kell még végezni rajta, s emellett olyan előállítási technikára lesz szükség, amellyel nagy tömegben és olcsón lehet majd gyártani. Mivel a kutatók kizárólag biokompatibilis összetevőket használtak az előállításakor, elvileg teljesen biztonságosnak kell lennie, így a szakemberek arra számítanak, hogy néhány éven belül megjelenhet a piacon.