Feltámasztható-e az erszényesfarkas?

Az erszényeshangyász genomjának megismerése hozzásegíthet a kihalt faj jövőbeli feltámasztásához.

A kihalt fajok feltámasztása a DNS-ük alapján korántsem oly könnyű feladat, mint azt a Jurassic Parkban láthattuk, azonban ma már nem légből kapott, vagy épp a sci-fik világába tartozó lehetőség. Parwinder Kaur, a Nyugat-Ausztrál Egyetem kutatója, aki az ausztrál DNS-állatkert nevű kezdeményezés genetikus-biotechnológus szakembere is, arról a sikerről számolt be, amelyet az erszényeshangyász genomjának feltárásában elértek. A Conversation cikkében olvashatunk arról, hogy a szakember miként látja ennek következtében az erszényesfarkas, vagy más néven tasman tigris feltámasztását a legközelebbi, élő rokona génjei segítségével.
Az erszényeshangyász kizárólag termeszeket eszik, ám ebből akár napi húszezer darabot is felfalhat, s abba az állatcsoportba tartozik, amely Ausztrália erszényes ragadozóit foglalja magában. Az erszényesfarkas és az erszényeshangyász közös őse 35-41 millió évvel ezelőtt élt, evolúciós értelemben a viszonylag közeli múltban. Bár szembetűnő, hogy mindkét állat csíkos, nem ennyi bennük a közös csupán: a DNS-ük 95 százalékban egyezhetett. Azzal tehát, hogy most az erszényeshangyász teljes genomját feltárták, felmerül a lehetőség, hogy talán az erszényesfarkasét is össze tudják majd illesztgetni ennek segítségével, és valamikor talán újra köztünk élhet ez a nem túl rég kihalt állat.
Az persze már most bizonyos, hogy sokkal nagyobb kihívás lesz ezt megoldani, mint az oly sokak által dédelgetett gyapjas mamut feltámasztását ázsiai elefántok genetikai segítségével. Azonban az erszényeshangyász genomja közelebb hozza ezt a lehetőséget.
A tasman tigris esetében, mivel kihalt állatról van szó, kissé nehezebb a DNS-hez hozzáférni, azonban számos múzeumi mintából már 2018-ban sikerült összeállítani az állat genomjának egy részét. Azonban ez a genom töredékes, sok hiányzó résszel, amelyet a múzeumi mintákból már nem lehet jobban feljavítani. Itt lép be a képbe az erszényeshangyász! Az újonnan összeállított genomja révén meg lehet keresni az erszényesfarkaséból hiányzó részeket, és ki lehet pótolni azokat. Ha sikerül majd így összeállítani az erszényesfarkas teljes genomját, akkor azt, megfelelő biotechnológiai eszközökkel már fel lehet használni klónozáshoz.
Nem tudjuk, ez valaha is megtörténik-e, ám az erszényesfarkas már most előnyös helyzetben van más, kihalt és feltámasztásra váró fajokkal szemben: van számára tökéletesen megfelelő élőhely. Tasmania területén, nagyjából a sziget felén természetvédelmi területeket találhatunk, és, mivel e faj Tasmania csúcsragadozója volt, kétség sem férhet ahhoz, hogy ide kellene visszatelepíteni is majd egykor. A visszahelyezésével az érintett ökoszisztémák is nagyobb eséllyel válnának ismét stabillá.
Azonban bármikor is valósul meg ez, ha megvalósul, az bizonyos, hogy a tasman tigris mindezért köszönettel tartozik majd a rokonának, az erszényeshangyásznak.