Milyen alakú volt az óriásfogú cápa?

A hatalmas méretű megalodon 15-3,6 millió évvel ezelőtt élt, és az ábrázolásuk a hatalmas méretű szörny kategóriába helyezi őket. Bár a létükhöz és a kolosszális méretükhöz nem fér kétség, ahogy más porcos halaknál is ez a helyzet, a megalodont is csupán egészen kevés maradványból tudjuk elképzelni: mindössze a fogai és néhány csigolyája maradt fenn. Ezek alapján az állatot nagyjából 20 (de legalább 15) méteresnek becsülték. Mivel a cápának nem csontjai, hanem porcai vannak csak, ezek pedig nem konzerválódnak, ezért nem is maradhatott fenn cápacsontváz, amelyből ki lehetne következtetni az egykori állat pontos alakját.

A Kaliforniai Egyetem (Riverside) kutatója vezette csoport most újszerű megközelítést alkalmazva igyekezett pontosítani az óriásfogúról kialakított képet. A hagyományos ábrázolásban a ma élő nagy fehér cápa képezi a mintát, vagyis a megalodont egy gigantikus nagyságú fehér cápaként láthatjuk viszont. A nagy fehér részben melegvérű, és a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe tartozik, s az óriásfogú szintén e rend tagja, amiből adódóan úgy feltételezik, a részleges melegvérűség is jellemezhette. Az elképzelések szerint ez hozzásegíthette az óriást ahhoz, hogy nagy területen (hidegebb vizekben is) vadászhasson, és újabban úgy vélik, ez még növelte az úszása sebességét is.

„A nagy fehér a leggyorsabban úszó cápák közt van, az óriásfogú cápa is hatalmas és villámgyors lehetett, a gyors cápákkal pedig senki se akar összeakadni a nyílt óceánban” – magyarázta Philip Sternes biológus, a kutatás vezetője. Kérdéses volt azonban az ábrázolásokban, hogy az óriás hőháztartása befolyásolhatta-e azt, hogy miként néz ki, vagyis másmilyen testalkatú-e egy melegvérű és egy hidegvérű cápa?

A kutatók most a ma élő rokon heringcápa-alakúak mind a 15 faja képviselőjét megvizsgálták, míg a korábbi megalodon-modellekhez csak öt melegvérűt használtak fel. A vizsgálatok különlegessége az volt, hogy terepi határozók cáparajzai alapján végezték az összehasonlításokat, ugyanis ezek voltak legjobban használhatóak az egyes fajokat elkülönítő adatokra. (Az ilyen határozók a fotókkal szemben, ugyanazon nézőpontokból mutatják be az adott élőlényt, sokkal egységesebb, egymással jól összevethető képi világot alkotnak így, és a szakemberek csak ilyen határozókkal dolgoznak.)

Az egyes, hideg- és melegvérű fajokra jellemző tényezőket, mint a fej, az uszonyok vagy a test alakja, most összesítették, és ezek alapján határozták meg, miként is nézhetett ki valójában az óriásfogú. „A melegvérűség miatt nem válik másmilyenné a cápa alakja” – mondta Sternes. A kutatás eredménye alapján a jelenleg rendelkezésre álló leletek (a fogak és a néhány csigolya) s a ma élő cápák alapján egyszerűen nem lehet a már meglévőnél pontosabb képet rajzolni a megalodon külleméről, és minden ez irányú próbálkozás hamis eredményt ad. Sternes úgy véli, teljesen valószerű elképzelés az, ha a ma élő nagy fehér cápa felnagyított változataként képzeljük el az óriásfogú cápát.

Hazánkban 2020-ban az év ősmaradványa cím birtokosa is a megalodon volt.