Stafétaváltás a mészárszékeknél

A dögevők, bár általában nem tartoznak a legkedveltebb állatok közé, rendkívül fontos feladatot látnak el, ők a természet tisztán tartói, és hosszú évmilliók alatt alkalmazkodva ehhez az életmódhoz igazi specialistákká váltak.

Azonban úgy tűnik, hogy a kevésbé specialista szerepű, s így kevésbé hatékony, ám agresszívebb fajok kezdik átvenni a helyüket, s ez nemcsak az ökoszisztémákra ártalmas, hanem, amint az az etióp példa mutatja, az emberre is.

A történetben rothadó tetemek, keselyűk, kóbor kutyák, veszettség lesznek a főszereplők, a végén azonban kiderül, hogy az egész a természetvédelemről szól, s arról, hogy még a városi ökoszisztémák egyensúlyban tartása is fontos feladat, amely az ott élő emberek számára jelent nagyobb biztonságot.

„Egyre csökken a keselyűk által elfogyasztott döghús mennyisége, s közben más dögevők többet esznek belőle, azonban ez a növekedés nem pótolhatja a keselyűk kieső fogyasztását” – mondta Evan Buechley, a Utahi Egyetem volt hallgatója. Ez azt is jelenti, hogy hézag van a döghús létrejöttének és a fogyasztásának mennyisége közt, ám kérdéses, mi is történik e hézagban, ahol a problémák gyökereznek.

A nagyszerű keselyűk

E madarak rendelkeznek azzal a képességgel, hogy tökéletesen eltakarítsák a pusztulás kellemetlen maradványait. A bomló tetemek a betegségek melegágyai, baktériumokkal és rovarokkal teli, azonban a keselyűk a dögök elfogyasztásával s az emésztőrendszerük erősen savas kémhatásával elpusztítják a kórokozókat. Minél többféle keselyű van, annál jobb a takarítás eredménye is: egyes fajok a bőr leszaggatói, míg mások, amelyek utolsónak érkeznek a tetemre, a csontok elfogyasztásával járulnak hozzá a feladathoz.

Erős gyomruk azonban nem tud mindent hatástalanítani, mint például azokat a szereket, amelyekből pont a tetemekben az elmúlt évtizedekben egyre több található, legyen szó ólomlövedékekről, vagy az állatokban fellelhető gyógyszermaradványokról, nem beszélve a kimondottan a ragadozók ellen alkalmazott mérgekről. A keselyűk ráadásul lassan, kevés utód felnevelésével szaporodnak, így az extra pusztulásukat nem tudják új nemzedékekkel pótolni.

Az már 2004-ben kiderült Çağan Şekercioğlu kutatásából, hogy a keselyűfélék a leginkább veszélyeztetett madarak, s mind közül az ő létszámuk csökken a legnagyobb ütemben, majd 2012-től akkori doktorandusz hallgatójával, Evan Buechley-vel elkezdték vizsgálni a keselyűket Törökországtól Afrika szarváig. A kutatás olyan sikeres volt, hogy kiterjesztették Addisz-Abeba mészárszékeire is, hogy feltárják, minek tudható be a térségben a keselyűk létszámcsökkenése.

A mészárszékek tollas alkalmazottai

Az etióp mészárszékeken az állatok használhatatlan maradványait, mint például a patákat, csontokat, vagy egyes belsőségeket a keselyűkre bízzák a dolgozók, amelyek nagy örömmel takarítják el e maradékokat. Sok mészárszéken, ha viccesen is, de kollégákként emlegetik a keselyűket. Számos más szárnyas dögevő is kiveszi a részét a feladatból, így a hollók, varjak, íbiszek, marabuk, a négylábúakat pedig a kóbor kutyák csapatai képviselik.

A kutatók elhatározták, hogy igyekeznek a lehető legpontosabban felmérni hat etióp mészárszéken a dögevők által eltakarított maradványok mennyiségét, 2014-19 között.

Feljegyezték a helyszíneket látogató dögevők számát és faját, s kiszámították, mennyit is esznek. A három itt élő keselyűfaj összesen naponta 250 kilogramm dögöt takarított el. A keselyűk létszáma hatalmasat zuhant: két fajuk 73 százalékkal, a harmadik 15 százalékkal vált ritkábbá, miközben a kóbor kutyák mennyisége megnőtt. Az nem egészen világos, hogy mi okozza ezt a stafétaváltást, számos tényező állhat a háttérben.

A karvalykeselyűk létszáma az elmúlt kb. 40 évben 90 százalékkal csökkent, a másik két faj létszáma kicsit kevésbé, „csak” 81 és 83 százalékkal esett vissza.

„Úgy tűnik, az, hogy elmaradnak a keselyűk a mészárszékekről, általános népesség-összeomlás miatt lehet” – mondta Megan Murgatroyd, a kutatás egyik résztvevője, hozzátette, hogy a keselyűknek minden segítséget meg kell adnunk a krízisből való kilábaláshoz.

Sajnálatos következmény az is, hogy amint egyre több lesz a kóbor kutya a mészárszékek környékén (is), egyre gyakoribb a veszettség az emberek körében. Amint azt India és Pakisztán példája mutatja, ahol az 1990-es években omlott össze a keselyűnépesség, és nőtt meg a kóbor kutyák létszáma, ez a változás a betegségek terjedésével is jár. Indiában egyenes összefüggést mutattak ki a kóbor kutyák létszámnövekedése és a veszettség emberi terjedése közt. Etiópiában még nem hozták összefüggésbe a két tényt, de már most is évente 3000 ember, főként kisgyerek veszíti életét veszettség miatt…

Felmerül, hogy a kutyafalkákat kerítéssel el lehetne zárni a mészárszékektől, ám igen nehéz egy éhes, vad falkát távol tartani a nagy mennyiségű élelemtől… Gyakorlatilag folyamatosan karbantartott erődítményekké kéne ehhez alakítani a mészárszékeket, ahová nem tudják beásni magukat a kutyák. A kutyák létszáma egyenes összefüggést mutat a rendelkezésre álló eleséggel, így a kerítés hosszú távon jelenthetne megoldást. Ráadásul a súlyosan veszélyeztetett etióp farkasra is kisebb eséllyel csapna le a kutyák terjesztette veszettség, ha kevesebb volna a kóbor eb.

Bár ellentmondásnak tűnik, de az elfogyasztott dög mennyisége nőne a kutyák kizárásával, mivel a marakodó kutyafalkák elriasztotta dögevő madarak így nyugodtan ehetnének, és talán a keselyűk létszáma is növekedésnek indulhatna. A kutatók tehát arra biztatják mind a mészárszékek tulajdonosait, mind a természetvédő és állami szervezeteket, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassák világszerte e kerítések felépítését és folyamatos karbantartását. „Ezzel csökkenne a bűz, kevesebb lenne a fertőzéseket terjeszteni képes légy, kevésbé szennyeződne a talajvíz” – tette hozzá Buechley. Rengeteg haszna volna e beruházásoknak egész Afrikában, és persze a világ más tájain is.

Kiderült, hogy a keselyűket nem tudja helyettesíteni semmilyen más dögevő, és a kipusztulásuknak igen súlyos következményei lesznek. Érdemes tehát megbecsülni a szolgáltatásaikat és mindent megtenni a védelmükért.