A hosszútávú űrmisszió átalakítja az agyat

Az Európai Űrhivatal és a Roszkozmosz közti együttműködés keretében lezajlott vizsgálatok során egy nagy nemzetközi kutatócsoport 12 orosz férfi űrhajós agyát vizsgálta meg azok űrrepülése előtt és után, és mikroszerkezeti változásokat tapasztalt – számolt be a Neuroscience News. A Frontiers in Neural Circuits szakfolyóiratban közzé tett eredmények szerint az agy fehérállományában tapasztalták e változásokat. Míg az idegsejtek sejttestéből álló szürkeállományban zajlik az információ feldolgozása, addig az idegsejtek nyúlványaiból álló fehérállomány a kommunikációs feladatokat látja el.

A kutatók egy speciális MRI technika, az ún. rostkövetés (FT) módszerével mérték fel a kozmonauták agyát. E technika lehetővé teszi, hogy az egyedi idegpályákat megvizsgálják. „A rostkövetés amolyan kapcsolási rajzot mutat az agyról. A mi kutatásunk az első, amelyben az űrutazást követő szerkezeti változásokat e módszerrel méri fel” – magyarázta Dr. Floris Wuyts, az Antwerpeni Egyetem idegkutatója. A 12 űrhajós űrutazása előtt és után készült agyfelvételeit 8 esetben egy-egy 7 hónappal később megismételt felvétele is kiegészítette. Az űrhajósok, átlag 172 napos időszakot töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson.

A tapasztalt változások azt jelezték, hogy az agy mennyire alkalmazkodott az űrutazáshoz, így például egyes motoros agyterületek közti kapcsolatban láttak átalakulásokat. „A motoros területek agyi központok, amelyek elindítják a mozgásparancsokat. A súlytalanságban élő űrhajósnak pedig alapvetően meg kell változtatnia a mozgása módszereit, a földi mozgásához képest. A kutatási eredményünk alapján az agy mondhatni újradrótozta magát” – magyarázta Andrei Doroshin, a kutatás vezetője, a philadelphiai Drexel Egyetem idegkutatója. Az űrbéli átalakulások hét hónappal az űrutazás végét követően is még kimutathatóak voltak.

Az eddigi biológiai változások közt a csontokat, izomzatot érintőeket jól ismerjük, ezért is kell az űrhajósoknak naponta legalább 2 órát edzeniük. Azonban az idegrendszeri átalakulásokat is figyelembe kellene venni, s valami módon majd ellensúlyozni azokat. Azonban egyelőre ez az egész kutatási terület igen fiatal, így sok további vizsgálatra is szükség lesz ahhoz, hogy teljes képet kapjanak a kutatók a változásokról.