Fényszennyezés a tenger alatt is

Azt régóta tudjuk (bár semmit se teszünk ellene), hogy a fényszennyezés igen káros mind az élővilágra, mind ránk nézve. Kevésbé ismert, hogy nemcsak a földfelszínen, hanem a vizeinkben is észlelhető e hatás, egy izraeli-norvég kutatócsoport nemrégiben egy új tanulmányban mutatta be a víz alatti világ fényszennyezésének atlaszát, amelyről az Earth Observatory számolt be.

A tengeri élőlények még az egészen alacsony szintű fényszennyezésre is érzékenyek, különösen a kékes és a zöldes árnyalatokra, ezért is volt szükség arra, hogy felmérjék, milyen mértékű a partok közelében, illetve az emberi jelenlét közelében a tengereink fényszennyezése. Azt tudjuk, hogy az egészen halvány fények mennyire fontosak a tengeri állatok élete szempontjából, ám azt nem tudjuk, hogy a mesterséges fények miként befolyásolják ezt. Számos tengeri élőlény olyan életciklust követ, amely a természetes fényváltozásokhoz, így például a holdfázisokhoz kötött, még egészen nagy mélységekben is. Például az evezőlábú rákok (Copepoda), amelyek a zooplankton részeként rengeteg állat számára jelentenek táplálékot, gyakorlatilag a tápláléklánc alapját képezik, a természetes fényhez kötik a vízben függőlegesen megtett napi vándorlásukat. Épp ezért a kutatók ezen állatok fényérzékenységéhez mérten állították össze az atlaszt.

A kutatók az atlaszhoz kétféle, műholdakról mért adatot használtak fel: egyrészt a felszíni mesterséges világítást, másrészt a tengerek vizének átlátszóságát havonta mérő adatokat. Ezekre alapozva készítettek egy olyan modellt, amely szerint ki lehetett számítani, hogy a parthoz közeli, vízfelszín feletti fényszennyezés mennyire képes a víz mélyére hatolni, vagyis azt, hogy milyen mélységekig érintheti a hatása az élővilágot. Az atlasz segítségével kiválaszthatóak azok a helyszínek, ahol a tengerbiológusok részletes vizsgálatokat végezhetnek majd a pontos hatások felméréséről. Kiderült az is, hogy mely helyszíneken a legsúlyosabb az élővilág helyzete: 1,9 millió négyzetkilométernyi tengeri területről van szó, ez a felségvizek (az egyes országok tengerpartjától számított 370 kilométeren belüli területek) 3 százalékát jelenti.

A víz átlátszósága nemcsak földrajzi helyszíntől függ, hanem évszakosan is változik, s ezzel az is, hogy milyen mélységig jut le a mesterséges világítás. Malajzia környékén egyes időszakokban több mint 40 méteres mélységben is zavaró lehet a fény az élővilág számára.

A legnagyobb kiterjedésű fényszennyezett vizek azon területeken vannak, ahol tengeri szénhidrogén-kitermelés zajlik, illetve más mesterséges létesítmények állnak. A világ legnépesebb nagyvárosai közül is számtalan tengerpartokon áll, hatalmas megvilágítással. Míg régebben e városokban a nátriumgőz lámpák vöröses árnyalatú fénye dominált, a modern, energiafelhasználás szempontjából ugyan kedvezőbb LED világítás sajnos pont azokat a kékes-zöldes árnyalatokat bocsátja ki, amelyre a tengeri állatok leginkább érzékenyek. (Nem mellesleg ugyanezen árnyalatok az emberi egészségre és a felszíni állatokéra is legalább ilyen negatívan hatnak.) A városok további növekedésével a tengerek mélyére hatoló fényszennyezés is növekszik.