Hogyan csökkenthető a kondenzcsíkok mennyisége?

Ha egy repülőgép megfelelően párás légrétegen repül keresztül, hosszan elnyúló kondenzcsíkok képződnek mögötte, száraz légrétegekben viszont semmilyen, vagy csak nagyon rövid a kondenzcsík. Hidegfront utáni szeles, derült napon általában nem látunk kondenzcsíkokat, míg melegfront közeledtével, amikor kissé fátyolfelhős az ég, rengeteg jelenik meg – ezt bárki ellenőrizheti. Bár egyetlen kondenzcsík önmagában nem nagyon fejt ki semmilyen hatást, a sok kicsi sokra megy hatása érvényesül: a szétterülő, nagy területet fátyolként takaró kondenzcsíkok gátolják a felszín hűlését, s ezzel hozzájárulnak a felmelegedéshez.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói műholdfelvételekkel feltérképezték az USA feletti kondenzcsíkokat, 2018, 2019 és 2020 során, majd összehasonlították az egyes évek kondenzcsík-mennyiségét a légi forgalom mennyiségével – erre a pandémia első évében visszaesett forgalom jó lehetőséget adott. A térképezési adatok ugyanakkora, 20 százalékos csökkenést mutattak, ahogy a légi forgalmi adatok is, vagyis a térképezési módszer jónak bizonyult, s ez az első olyan, kontinens szinten megbízható módszer, amellyel felmérhetőek e kicsiny, de a klímánk szempontjából lényeges felhők.

A NASA által is támogatott kutatás során a GOES-16 nevű időjárási műhold nagy felbontású felvételeinek emberi elemzése alapján betanított számítógépes algoritmust készítettek, amely képes volt önállóan is megkeresni a felvételeken a kondenzcsíkokat. Az algoritmus pixelenként meg tudta határozni, hogy az adott helyen van-e kondenzcsík, vagy nincs (egy pixel 2×2 kilométeres területet fedett le). Bár az algoritmus semmit sem „tudott” arról, merre vezetnek a légi utak, az elemzésével tökéletesen kirajzolódtak azok. Kiderültek a napi, illetve évszakos változások, így például az, hogy reggelente volt a legtöbb kondenzcsík, illetve a tél végi, kora tavaszi időszakokban.

A felmérést követően a kutatók azon kezdtek dolgozni, milyen valós idejű segítséget nyújthatnának a repülésirányítóknak ahhoz, hogy a gépek elkerülhessék azokat a légrétegeket, ahol a kondenzcsíkok létrejönnek. A kutatócsoport nagy légitársaságokkal együttműködve dolgozik az előrejelző modellen. A valós idejű megfigyelések és a kondenzcsíkok létrejöttéhez szükséges körülmények jobb ismerete segíthet ennek megalkotásában. Steven Barrett, az MIT professzora elmondta, hogy a technológiájuk segíthet megelőzni a kondenzcsíkok kialakulását. „Szokatlan lehetőség ez, amellyel a repülés klímaváltozásra kifejtett hatását megfelezhetjük azzal, hogy megelőzzük a kondenzcsíkok képződését.” Barrett az Environmental Research Letters  folyóiratban közzé tett tanulmány egyik szerzője. A szakemberek úgy vélik, a kondenzcsíkok kialakulásának megakadályozása az egyik legkönnyebben végrehajtható üvegházhatást csökkentő intézkedés lehet, azonnali eredménnyel.