Műtrágya helyett földigiliszták segíthetnék a mezőgazdaságot
Talán sosem volt időszerűbb ezt az alternatívát is kicsit komolyabban venni, mint most, amikor nincsenek túl fényes kilátásai a műtrágyagyártásnak, a mezőgazdaságnak pedig minden segítség jól jön.
Kevesen tudják, de a földigiliszta Darwin egyik kedvenc állata volt, fiatal kora óta lenyűgözte őt a giliszták tevékenysége ugyanis, utolsó, és igen sikeres könyvében, 1881-ben róluk írt. Azonban a könyvet nem egy idős ember utolsó ötlete hozta létre, hanem 40 évnyi megfigyelés és kísérletezés előzte meg a megalkotását. E könyv gyökeresen átalakította a földigilisztákról alkotott közvéleményt: korábban kártevőnek hitték, s csak Darwin kitartó kutatásának köszönhetően vált világossá, hatalmas hasznot hajtanak a talaj tápanyagelosztásával.
Most a Dublini Egyetem kutatója, Olaf Schmidt professzor, német és kínai kollégáival a Soil Biology and Biochemistry szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban eddig ismeretlen hasznos tulajdonságokat is leírt a földigilisztákról.
A felfedezések közt a legfontosabb az, hogy a talaj nitrogén-körforgásában a giliszták jóvoltából lerövidül egy folyamat, s amikor a giliszták aktívak, igen gyorsan fel tudják dúsítani nitrogénnel a talajt. A hasonló folyamatokat eddig azonban lassúnak ismertük, ám most az ír kutatók még egy újdonságra ráeszméltek: „A gilisztáknak köszönhető nitrogént nagyon gyorsan felveszik a növények. Eddig úgy hittük, ez csak lassan, mikrobák lebontó tevékenységéből adódóan történhet meg, azonban a kísérleteink azt mutatták, hogy mind a nitrogén, mind a szén extrém gyorsasággal kerülhet át a gilisztákból a növényekbe” – magyarázta Schmidt professzor.
A gilisztákról közismert, hogy a föld alatti járataikkal lazítják a talajt, s a nitrogén feldúsításával apránként egyre kedvezőbbé teszik azt a növények számára. A kutatók most stabilizotóp nyomkövetés technikájával, néhány napos búzanövények és levéltetvek segítségével bizonyították: a gilisztákból eredő nitrogén néhány óra alatt a búza nedveit szívogató levéltetvekbe került.
Laborban ehhez mindössze 2 óra kellett, valódi, szabadtéri földben pedig 24 óra. Ez azt jelentette, hogy a növények gyökerei a giliszta által kibocsátott nitrogént ilyen rövid idő alatt felszívták és a növényi nedvkeringésbe jutott elemet azután a tetvek is ki tudták szippantani a növényi nedvekben.
„Ez azért igen izgalmas, mert eszerint a giliszták közvetlenül el tudják látni nitrogénnel a növényeket, ezt akkor teszik, amikor a növényeknek a legnagyobb szükségük van rá, ugyanis a növények és a giliszták élete is azonos környezeti hatásoktól, például a hőmérséklettől, nedvességtől függ.
A felfedezés annak fényében különösen értékes információkat ad, hogy a mezőgazdálkodók igyekeznek csökkenteni a műtrágyahasználatot, mivel ez nemcsak drága, energiaigényes előállítású, de környezetszennyező is. „Bár azt nem gondolom, hogy minden szerves- és műtrágyát ki lehet váltani földigilisztákkal, azonban jelentősen csökkenteni lehetne a trágyázás költségét az általuk biztosított természetes tápanyagellátás segítségével” – tette hozzá a professzor.
E felfedezés is azt jelzi, mennyire fontos jobban megértenünk a talajban zajló biológiai folyamatokat, és azt is, hogy jobban kellene segítenünk a talajlakó élőlényeket a mezőgazdálkodás, a növénytermesztés különböző módszereivel. Ezzel nemcsak környezetbarátabb, de olcsóbb is lehetne az élelmiszer-termelés.