Tüzek és talajerózió a triász végén
A triász végén, 202 millió éve, a környezet átalakulása kihalási hullámot indított el, s ezzel nyílt meg a pálya a dinoszauruszok és az emlősök előtt.
A 21. század hatalmas erdőtüzei miatt már tudjuk, hogy az ilyen eseményeknek katasztrofális hatásuk van bolygónk élővilágára, így a korábbi kihalásokban betöltött szerepük se lehetett elhanyagolható. A Curtin Egyetem kutatójának vezetésével egy nemzetközi csoport tagjai a triász végi kőzetrétegekben megőrzött, pusztító tűzvészekre, illetve talajerózióra utaló jeleket vizsgálták, hogy felmérjék, mekkora szerep jutott e tényezőknek a kihalási hullámban. A kutatók az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban ismertették a kutatásuk eredményét.
A triász végén, kb. 201-202 millió éve számtalan addig virágzó állatcsoport kihalt, s ezzel megnyílt az út a dinoszauruszok, a pteroszauruszok, az emlősök és számos növény előtt, amelyek a következő 135 millió éves időszakot uralták. Azt, hogy pontosan mi okozta a kihalást, nem lehet olyan könnyen meghatározni, mint a perm végi, vagy a kréta végi időszak esetében, a folyamatok ekkor összetettebbek lehettek. Az bizonyosnak tűnik, hogy nagy bazaltáras vulkanizmus ebben a kihalásban is szerepet játszhatott, ám az is bizonyos, hogy nem egyedül ez felelt a kihalásért. A kutatócsoport most bizonyítékokkal bővítette az elképzeléseket.
Dr. Calum Peter Fox, a kutatás vezetője elmondta, hogy a kutatásuk eredményeként a talajeróziót és az erdőtüzeket is a kihalás okai között kell emelni amellett, hogy a vulkáni aktivitás miatti szén-dioxid-szint emelkedés hatására savasodott az óceán. A 201 millió évvel ezelőtti időszakban a maihoz hasonló mértékben emelkedett a légköri szén-dioxid szintje.
„A szerves anyagok tökéletlen égésekor policiklusos aromás szénhidrogének keletkeznek, s ezek vizsgálatából kiderült, hogy a talajerózió még az erdőtüzeknél is fontosabb szerepet töltött be a szárazföldeken ható ökológiai stresszhatások közt.” A vizsgálatokat a Nagy-Britannia délnyugati partjainál lévő Bristoli-csatorna területén végezték, s a helyszín lehetőséget adott mind a tengeri, mind a szárazföldi ökoszisztémát ért hatások felmérésére. A kutatók úgy találták, hogy a talajerózió általános jelenség lehetett, míg az erdőtüzek lokalizált formában jelentkezhettek bolygónk egyes területein. A kutatók szerint a bazaltáras vulkánkitörés hatására kialakuló savas esők vezethettek el a talaj eróziójához.
Jelenkorunk talajeróziója azért súlyos, mert így eltűnik a tápanyagokban gazdag talajréteg, s emellett e folyamat hozzájárul a vizek oxigéntartalmának csökkenéséhez is, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez más tömeges kihalások idején is lejátszódott.
A kutatók úgy vélik, a múlt talajeróziója figyelmeztetésként szolgál napjainkra, ám a mai földhasználati szokások, a szennyező anyagok és a rovarirtó szerek révén még károsabb lehet, mint a régmúltban volt.