Mikor nyílt meg az út Amerika jégtakaróján át?

Régi kérdés Amerika benépesítése kapcsán, hogy mikor és milyen útvonalon tudtak a Beringia felől érkező emberek délre vonulni. Mivel a kontinens északi részét a hatalmas Laurentiai-jégpajzs borította be (a mai Kanada teljes területét, és az USA középső vidékén igen nagy területet), az átjárást e jégpajzson megnyílt jégmentes „folyosó” megjelenéséhez kötik. Ha nem volt átjárás itt, akkor viszont csakis a csendes-óceáni partvidéken nyílt lehetőség a déli vándorlásra. A legújabb, régészeti és genetikai bizonyítékok alapján 15,5-16 ezer évvel ezelőtt már biztosan délre vonultak. No de merre?

Egy nemzetközi kutatócsoport a PNAS folyóiratban számolt be a vizsgálati eredményeikről, amelyekben az észak-amerikai jégborítás átjárhatóságát mérték fel. E jégtakaró, amely egyes helyeken a 3 kilométeres vastagságot is meghaladta, átjárhatatlan akadályt jelentett, hisz semmilyen élőlény nem volt képes megélni rajta, így az ember sem talált volna táplálékot. A jégmentes folyosó elméletét a kontinens belsejében feltárt régészeti leletek miatt feltételezték, hisz könnyebben juthattak volna ide az emberek egy kontinentális útvonalon, mint a partok mentén haladva. A folyosó időzítése azonban igen ellentmondásos volt eddig.

A kutatók azon a helyszínen végeztek méréseket, ahol földrajzilag lehetséges volt az átjáró kialakulása: a Sziklás-hegység keleti oldalánál. A helyszín a Laurentiai-jégpajzs két részének találkozását jelző vonal: a kontinens nyugati hegyláncait és keleti régióját befedő jégtakarók itt értek egymásba. A kanadai Alberta és Brit-Columbia tartományok területén, 1200 km hosszan, É-D irányban elnyúló sávban, összesen 64 kőzetmintán végeztek méréseket.

A sziklafelszínt érő kozmikus eredetű sugárzás hatására átalakulnak a sziklát alkotó elemek izotóparányai, ám a kozmikus sugárzás nem tud behatolni a jégtakaró alá, így ideális annak kiderítéséhez, hogy vajon mióta jégmentes egy adott sziklafelület. Ez esetben a berillium 10-es izotópjának előfordulását vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a teljes jégmentes folyosó a legkorábban is csak 13,8 ezer évvel ezelőtt nyílhatott meg. Habár a teljes 1200 kilométeres sáv egy-egy pontján már 15 ezer éve is voltak kisebb jégmentes területek, ez rendkívül kevés volt az átjáráshoz.

Így egyúttal újabb bizonyítéka született annak, hogy a csendes-óceáni partok mentén jutottak egyre délebbre az őslakosok az észak-amerikai kontinens benépesítése során.