Először találtak mikroműanyagot emberi vérben

Az Amszterdami Vrije Egyetem számolt be arról az új kutatási eredményről, amelyet az Environment International tudományos folyóirat közölt: az emberi vér sem mentes a mikroszkopikus műanyagrészecskéktől. Korábban csak laborkísérletek utaltak arra, hogy ez lehetséges, most először azonban sikerült megbizonyosodni róla, hogy élő emberek vérében is jelen van e szennyezés.

Öt különböző polimert vizsgálhattak meg 22 egészséges felnőtt alany vérében annak köszönhetően, hogy sikerült kifejleszteni egy olyan elemző módszert, amely a kis mennyiségű műanyagok kimutatására is alkalmas volt. A vizsgálatokban nemcsak a műanyag típusát, hanem mennyiségét is mérték.

Az eredményt nyugodtan nevezhetjük elkeserítőnek: az alanyok háromnegyedében kimutatható volt a vérben lévő műanyag. Ez azt jelenti, hogy a környezetünkben lévő műanyagokat felveszi a szervezet és az mérhető mennyiségben átjut az ereinkbe. Csupán az alanyok negyedének vérében nem sikerült mikroszkopikus műanyagszemcséket kimutatni. A vizsgálathoz a random kiválasztott alanyok vérmintáit 700 nanométeres szűrőn keresztül szűrték át, így az ennél nagyobb részecskék maradtak fenn. Ezeket azután tömegspektrométer segítségével elemezték. A kutatók különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy külső (nem a vérben lévő) műanyag ne kerülhessen a mintákba. Sem a vérvétel, sem a vér tárolása vagy az elemzése során nem érintkezhetett a vér semmiféle műanyaggal, így a benne találtak nem utólagos szennyeződést képviseltek.

Az alanyokban milliliterenként átlag 1,6 mikrogramm mennyiségben találtak műanyagot – ez kb. annak felel meg, mintha ezer liter vérben egy teáskanálnyi műanyag lenne. A leggyakoribb a PET, a polietilén és a polisztirén voltak, negyedikként a poli(metil-metakrilát) jelent meg, és végül kimutatható, de nem mérhető mennyiségben volt polipropilén.

A következő feladat az lesz, hogy kiderítsék, mennyire könnyen jutnak át e mikroszkopikus szemcsék a vérből a szerveinkbe, például az agyba. „Ez az első adatunk, azonban ki kell terjeszteni, hogy kiderüljön, mennyire széles körben elterjedt jelenségről, s mennyire káros hatásokról van szó. Ezután lehet csak meghatározni, hogy a műanyag közegészségügyi veszélyt jelent-e” – mondta el Marja Lamoree, a kutatás egyik résztvevője.

A megtalált műanyagok a hétköznapi környezetünkből származnak, nagy mennyiségben gyártott és használt anyagok, például az italaink, élelmiszereink csomagolásában, vagy a ruházatban vannak jelen. Fontos lenne azt is megérteni, hogy azok, akik például a munkájuk során többet találkoznak műanyagokkal, mint az átlagember, vajon a vérükben is több műanyagot hordoznak-e.