Üstökösmaradvány lehet a Ryugu kisbolygó?

A japán Nagoja Városi Egyetem kutatói jegyzik azt a tanulmányt, amely a The Astrophysical Journal Letters csillagászati szakfolyóiratban látott napvilágot, és amelyben a kisbolygó eredetét taglalják.

Kétféle elképzelés létezik a Ryugu eredetére: vagy egy nagyobb égitest katasztrofális ütközésének maradványaként jött létre, vagy egy illó anyagait elvesztett üstökösmag.

A japán kutatók most, addig is, míg a hazahozott minták elemzésével elkészülnek, a kisbolygóról alkotott új modellnek köszönhetően sikeresen el tudták dönteni e dilemmát: a Ryugu és más törmelékhalmaz-típusú kisbolygók is illóanyag-tartalmukat már elvesztett üstökösmagok lehetnek.

Törmelékhalmaz-kisbolygóknak nevezzük azokat az égitesteket, amelyek nem egyetlen szilárd tömbből, monolitból állnak, hanem pusztán a gravitáció által egyben tartott kisebb sziklákból, törmelékekből épülnek fel.

Az üstökösök jórészt jégből állnak, amelyben kisebb-nagyobb kődarabok, illetve porszemcsék is vannak („piszkos hógolyó”), s amikor a Naprendszer belsőbb régióiba érkeznek, ott az illó anyagaik – így a jég is – szublimál, a maradék végül a por és a kövek egyre zsugorodó és emiatt egyre gyorsabban forgó halmaza lesz, amelyet a gravitáció összetart.

A Hajabusza–2 helyszíni vizsgálatai is sokat elárultak a kisbolygóról, s ezek alapján a Ryugu is törmelékhalmaz, az alakja búgócsiga-szerű (az egyenlítői vidéken kiszélesedő), és magas a szervesanyag-tartalma. A búgócsiga-alakot az egyre gyorsuló forgás hozta létre az üstökösmag illó anyagainak elvesztése során. A japán kutatók modellszámításokat is végeztek, s ebből arra jutottak, hogy a Ryugu néhány tízezer éven át volt „működő” üstökös, majd a belső kisbolygóövbe került, ahol a maradék illó anyagait elveszítette, s törmelékhalmaz-kisbolygóvá vált.

A kutatók úgy vélik, hogy minden olyan törmelékhalmaz-kisbolygó, amelynek búgócsiga-szerű alakja van, és magas a szervesanyag-tartalma, valamikor üstökös lehetett, így üstökös-kisbolygó-átmeneti égitestnek lehet őket nevezni. Ennek azért van jelentősége, mert míg a „valódi” kisbolygókat a Naprendszer belső régiójának kialakulásáról lehet faggatni, addig ezek az átmeneti égitestek másról vallanak, és kiegészítik a Naprendszerről alkotott tudásunkat.

Mind a Ryugu már itthon lévő, mind a másik hasonló kisbolygó, a Bennu hamarosan megérkező mintáinak elemzése után még többet lehet majd elmondani erről a folyamatról, s erről a most elemzett égitest-típusról.