Sok mai állat őse egy kínai folyódeltában élhetett

Amikor egy ősi állat kövületére gondolunk, a legtöbbször csontok vagy külső héjak, páncélok megkövült maradványai jutnak eszünkbe, és nem is járunk messze a valóságtól, mivel a legtöbb ősmaradvány nélkülözi a finom részleteket, az állati lágyrészeket.

Néhány igazán kivételes lelőhely azonban akad bolygónkon, ahol a helyi körülmények hatására rendkívüli részletességű ősmaradványok képződtek, keresztmetszetét adva egy-egy kornak, vagy helyszínnek. Ilyen az 518 millió éves, kínai Csengcsiang-bióta maradványait őrző hely, ahol a legelsőként megtalált ilyen jellegű lelőhelyhez, a kanadai Burgess-palához hasonló csodálatos leletek kerültek elő, hatalmas mennyiségben.

Több mint 250 állatfaj leleteit találták meg itt, köztük a ma élő férgek, ízeltlábúak (rákok, skorpiók, pókok és rovarok), és a gerincesek őseit. Maga a kambriumi robbanás valóban igen gyors evolúcióval járó időszak volt, ám nem világos, hogy minek köszönhető e gyorsaság. Az Exeteri Egyetem számolt be arról az új kutatásról, amelynek eredményét a Nature Communications folyóirat közölte, és a Csengcsiang-bióta egykori élőhelyéről árult el részleteket.

A lelőhely ma Kína délnyugati, hegyvidéki régiójában van, ám, amint azt a kőzetekből kiemelt furatok nemrégiben elvégzett vizsgálata elárulta, 518 millió évvel ezelőtt még egy tengerbe torkolló folyó deltavidéke helyezkedett itt el.

„E folyótorkolati környezet felfedezése segít megérteni, mik lehettek azok az okok, amelyeknek köszönhetően virágzott a kettős szimmetriájú állatok uralta tengeri életközösség, s amelyek a lágyrészek megőrzéséhez is hozzájárultak” – mondta Dr. Xiaoya Ma, az Exeteri Egyetem és a Jünnani Egyetem paleobiológusa, a tanulmány rangidős szerzője.

A kőzetekben felismerhetőek voltak az egykori tenger-folyótorkolati környezet áramlatainak nyomai, ezek pedig elárulták, hogy oxigénben gazdag, és sekélyebb vízben élt-e ez az életközösség, mint eddig hitték. Az állatokat viharok és áradások hirtelen érkező vize sodorhatta a mélyebb, oxigénben szegényebb környezetbe, ahol a körülmények a rendkívüli részletek megőrzését lehetővé tették.

A felfedezésnek nemcsak a kövületképződés kivételes körülményei miatt van nagy jelentősége, hanem azért is, mert így kiderült, hogy az egykori állatok milyen jól tűrték a stresszt, például a víz sótartalmának gyors és jelentős változásait, illetve a nagy mennyiségű hordalék érkezését. A korábbi elképzelések szerint ezek az élőlények a mélyebb, nyugodtabb vizű tengeri környezet lakói voltak.

E felfedezésekre nem lett volna lehetőség, ha csupán a kőzetek külsejét vizsgálják, mivel az egykori áramlások nyomait csak az érintetlen formában kiemelt furatokban lehetett megismerni.