Jégvulkánok a Pluto felszínén

A New Horizons űrszonda tudományos csapata a Nature Communications folyóiratban újonnan közölt tanulmánya szerint arra jutott, hogy a Pluto felszínén látható óriási jégvulkánok több kitörési epizód során jöhettek létre.

„Azok az alakzatok, amelyeket tanulmányoztunk, csak a Pluto felszínén találhatóak meg, legalábbis jelen tudásunk szerint. Nem erózió, vagy valami hasonló geológiai folyamat révén jöttek létre, hanem kriovulkáni aktivitásban, amelynek során jelentős mennyiségű anyag került a Pluto felszínére, s ezzel újjá alakult egy egész régió a New Horizons által vizsgált féltekén” – magyarázta Kelsi Singer, a kutatás vezetője.

Singer és csapata a Sputnik Planitia (a Pluto szív alakú képződményének bal oldala) délnyugati részén lévő területet vizsgált. E régióban számos hatalmas – 1-7 km magas, 30-100 km átmérőjű, kupola alakú képződmény található, amelyek gyakran komplex rendszerré állnak össze. A terület legnagyobb ilyen képződménye méretében vetekszik a hawaii Mauna Loa óriásvulkánéval. Az is bizonyos, hogy e régió felszíne fiatal (csillagászati értelemben), mivel szinte teljesen hiányoznak róla a becsapódási kráterek.

A terület mérete és fiatal volta alapján a kutatók úgy vélik, könnyen lehet, hogy a Pluto viszonylag sokáig megőrizhette belső hőjét, s ennek köszönhetően jutottak a vízjégben gazdag anyagok a felszínére. Jégvulkáni „jéglávafolyások” formájában kialakulhattak ezek a felszíni formák, amennyiben a „jégláva” állaga a fogkrémhez hasonló, s kissé a földi gleccserekhez foghatóan viselkedik.

A kutatócsoport persze más geológiai folyamatokat is számításba vett, ám úgy vélik, azok nem lehetségesek, így például erózió vagy szublimáció folytán nem tudtak volna kialakulni e változatos felszíni formák.

A kriovulkáni terület két jellegzetes felszíni formáját a repülés és űrhajózás női pionírjairól nevezték el a mostani kutatócsoport javaslatára. A legnagyobb méretű jégvulkáni dóm, a Coleman Mons Bessie Coleman nevét viseli. A cseroki-afroamerikai származású nő volt az első színes bőrű pilótanő az USA-ban; egy közeli hátságot pedig az első amerikai női űrhajós, Sally Ride után neveztek el Ride Rupes-nek. Ez utóbbi a Pluto felszínének egyik legmagasabb szirtje, több mint 8 kilométerrel emelkedik ki a környezetéből, és a felszín alatt húzódó törések mentén egykor jéglávafolyások eredtek innen.
A repülés férfi hőseit e területen a Wright Mons és a Piccard Mons nevű jégvulkáni dóm képviseli.

„Az újonnan közzé tett eredmények igen fontosak, mivel bemutatják, mennyi geológiai különlegességgel rendelkezik a Pluto, ez az apró bolygó, s mennyire aktív lehetett a múltban” – tette hozzá Alan Stern, a New Horizons tudományos csapatának vezető kutatója, A Délnyugati Kutatóintézet (SWRI) szakembere, aki a Pluto 2006-os törpebolygóvá „minősítése” ellen mindmáig fáradhatatlanul küzd.

Nem könnyű persze pusztán a felszíni formák és minimális felszíni összetétel ismerete alapján eldönteni, mi is rejtőzhet a különös alakzatok kialakulása mögött, így könnyen lehet, hogy néhány év múlva más elképzelés is születik majd e dómszerű alakzatok kialakulásáról.