Evolúciós újdonság az emlős elleni skorpióméreg

A skorpiók igen jellegzetes ízeltlábúak, több mint 2500 faj képviseli e ragadozócsoportot, ám annak ellenére, hogy már a szilurban, mintegy 437 millió éve megjelent a csoport őse, nem sokat tudtuk eddig arról, hogy az emlősökre és így az emberre is veszélyt jelentő méreganyagaik mikor jelentek meg. Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a Wisconsin-Madison Egyetem vezetett, nemrégiben a Systematic Biology szakfolyóiratban számolt be e kérdést megválaszoló kutatási eredményéről.

A kutatók a skorpiók leszármazását vizsgálták, és az eddigi legkiterjedtebb elemzést végezték el, amelyből kiderültek ezen állatcsoport kialakulásának egyes állomásai. „A legutolsó nagyobb testalkati változásaikra 430 millió éve került sor, amikor a vizeket elhagyták s szárazföldi életmódra váltottak” – magyarázta Carlos Santibáñez-López, a kutatás vezetője. „Tudjuk azonban, hogy az evolúciójuk egy igen fontos lépésére csak a közeli múltban került sor.”

A kutatók mintegy 100 skorpiófaj méregtermelését meghatározó genetikai hátteret hasonlítottak össze, s azokat a géneket vizsgálták, amelyek aktívvá váltak a zsákmányejtést követően. A méreganyagok alapján felállított családfa elárulta, hogy mintegy 300 millió éve a skorpiók két fejlődési ágra váltak szét, amelyekből azután a 22 ma is élő skorpiócsalád létrejött. Ekkor még sehol se voltak az emlősök. Amikor kb. 70 millió éve, amikor már számtalan emlős létezett, s köztük sok a skorpiókat is elfogyasztotta (pl. borz-, cickány-, mongúz-elődök), a skorpiókban ekkor kezdett kialakulni az emlősök elleni védekezésként a speciális méreg.
A vizsgálatokból az derült ki, hogy mintegy 7, egymástól független alkalommal is kialakultak az emlősök ellen ható mérgek, s ezek megjelenése – nem véletlenül – összefügg a skorpiókra vadászó emlősök megjelenésével.
Míg eredetileg e méreganyagok a rovarzsákmány ellen alakultak ki, megvoltak bennük azok a kémiai lehetőségek, amelyek kis átalakítással már az emlősök testműködéséhez alkalmazhatóak voltak. Ez azt jelentette, hogy az eredetileg támadáshoz használt mérgeket kiegészítették az önvédelemhez használtakkal.

A skorpiómérgek közt, ahogy a pókok mérgeiben is, számos olyan vegyület található, amelyek orvosi célú felhasználás reményét rejtik, akár rákellenes szerek, akár fájdalomcsillapítók vagy gyulladásgátlók formájában. Azzal, hogy a méreganyagaik kialakulása alapján rendezték most a skorpiókat a szakemberek, rámutattak azokra a fajokra, amelyeknél érdemes az ilyen hatóanyagokat keresgélni is, s ezzel felgyorsulhat az orvosi célú méregkutatás.