Ez az egykori bagoly nappal volt aktív

A Kínai Tudományos Akadémia híroldala mutatta be azt a felfedezést, amelyben a Tibeti-fennsíkon mintegy 6 millió éve élt bagoly életmódjáról szól. A PNAS hasábjain közzé tett tanulmányban részletezik a kövület tulajdonságait, és azt, hogy ezekből milyen életmódra tudtak következtetni a kutatók.

A madarak és a hüllők szemét kör alakban elhelyezkedő csontlemez (ún. szklerotikus gyűrű) veszi körbe, ezek a gyűrűk meghatározzák azt, hogy mennyire tágulhatott ki az állat pupillája, vagyis azt, hogy képes volt-e a sötétben látni. Az pedig nyilvánvaló, hogy sötétben nem látó lény nem is vadászhatott ekkor.

A bagoly kövületére a Tibeti-fennsíkon, kb. 2700 méteres magasságban bukkantak rá, és kiváló állapotban maradt fenn, számos csak nagyon kivételes esetekben megtalált apró testrész, mint a térdkalács, több ín, a nyelvcsont, a légcső is a maradványok közt van. A lelet oly kiváló állapotú, hogy a bagoly utolsó vacsoráját, egy kisemlős csontjait is sikerült azonosítani!

A miocén idején élt bagoly, amely a Miosurnia diurna nevet kapta, utalva a nappali (diurnális) életmódjára, s egy ma élő rokonára, a Surnia ulala nevű karvalybagolyra, amely szintén nappali életmódú. A hatmillió éve élt bagoly csontjai, köztük a szem mögötti koponyadudor, és a szklerotikus gyűrű is a nappali életmódról, s a madár mai rokonságáról árulkodik.

A gyűrű rekonstrukciójáról az egyik kutató, Dr. Thomas Stidham így mesélt: „Olyan volt, mintha digitálisan legóznánk”, ugyanis a 16 kis csontdarabból kellett összeállítani a szem körüli gyűrűt.

A kutatók a madarak rokonsági adatai alapján azt is kiszámították, hogy bár a ma élő baglyok közös őse bizonyosan éjjeli életmódú volt, azonban a karvalybagoly és a most felfedezett, 6 millió éve élt bagoly is egy nappali életmódra áttért őstől származik.