Napfoltok és csillagfoltok

A kis jégkorszak idején Napunkon 70 éven keresztül nem voltak napfoltok – egy új kutatás szerint egy közeli csillag megfigyelése megmagyarázhatja ezt az időszakot.

A kis jégkorszakban, nagyjából 1645-1715 között, az ún. Maunder-minimum idején Napunkon szinte egyáltalán nem jelentek meg napfoltok, ám nem igazán tudjuk, mi történhetett ekkor a Napban. A Pennsylvania Állami Egyetem ismertette azt az új kutatási eredményt, amelyről kutatóik és kaliforniai kollégáik a The Astronomical Journal szakfolyóiratban számoltak be, és amely segíthet megérteni Napunk viselkedését.
A Nap mágnességével összefüggően kialakuló napfoltok változásait az 1600-as évek óta követik a csillagászok, s felismerték ezek 11 éves ciklusát, amelynek során igen kis aktivitásból igen erőteljes aktivitásba vált a Nap, s ennek megfelelően kevés vagy sok napfolt jelenik meg a felszínén. A kutatók több megfigyelési kampány során gyűjtött adatokat elemeztek, a csillagokon észlelhető, csillagfoltokat (a napfoltok más csillagokon jelentkező megfelelőit) jelző változásokat vizsgálták meg. A sok ezer megfigyeltből 29 olyan csillag volt, amelyeken észlelni lehetett csillagfoltokat, s az 1966-2020 közti időszakban zajló megfigyelések legalább 2 csillagfolt-ciklust is átfogtak, a ciklusok közt több is hosszabb volt egy évtizednél.
Egyes csillagoknak, úgy tűnt, egyáltalán nincs csillagfolt-ciklusuk, ami annak köszönhető, hogy túl lassan forognak a dinamó-effektus kialakulásához, illetve az életük végén járva mágnesesen inaktívak már.
„Ez a több mint 50 évig tartó, folyamatos megfigyelés lehetővé tette, hogy olyan mintázatokat ismerhessünk fel, amelyeket a korábban végzett, 10 éves megfigyelési idők alatt nem vehettünk volna észre” – mondta Jason Wright professzor, a kutatás egyik résztvevője. A hosszú megfigyelésnek köszönhetően egy olyan csillagra is rábukkantak, amelynek, úgy tűnik, épp leállt a csillagfolt-ciklusa.
A HD 166620 jelű csillag ciklusát 17 évesnek mérték a megfigyelésekkel, ám 2003-tól nem mutatta jelét újabb csillagfoltok megjelenésének. A kutatók először azt hitték, valami tévedés, hiba lehet a foltnélküliség oka, ám újra és újra leellenőriztek mindent, s az adatok azonosak maradtak.
A kutatók abban bíznak, hogy tovább tudják folytatni a kérdéses csillag megfigyelését, s így azt is látni fogják, amikor véget ér a csillagfolt-minimum ezen az égitesten, s újabb ciklust kezd. Ebből arra is következtetni lehet majd, hogy a Nap és a hasonló csillagok mágneses dinamója miként alakul ki, s miként működik. Egyelőre azt se tudjuk, hogy a Maunder-minimum idején mi történt a Nap dinamójával, ám a HD 166620 hosszabb távú megfigyelése erre is választ adhat majd.