A tojásrakó emlősök eredete

Honnan erednek vajon a tojásrakó emlősök? Az Australian Museum szakemberei vezette nemzetközi kutatócsoport nemrégiben számolt be az Alchgeringa ausztrál paleontológiai szakfolyóiratban arról, hogy mire jutottak, rengeteg kövület alapos vizsgálatát követően.

A kutatásból kiderült, hogy a ma élő tojásrakó emlősök csak a jéghegy csúcsa: egykor rengeteg, a déli kontinenseken elterjedt fajuk élt. A kutatók a legősibb (kora kréta időszaki) és legkisebb tojásrakó emlős kövületet, és a rend valaha élt legnagyobb képviselőjének maradványát kiemelten vizsgálták, ez utóbbi az óriás hangyászsün egy mai vombat méretét is elérhette, és mintegy 30 kilót nyomhatott. Az óriás hangyászsün, a Murrayglossus a jégkorszak idején élt, és az ausztrál pleisztocén megafauna része volt, a kihalt, víziló méretű Diprotodon, vagy az erszényes oroszlán és az óriáskenguru kortársaként.

A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a tojásrakó emlősök Délkelet-Ausztrália, akkor még antarktiszi területén alakulhattak ki kb. 130 millió évvel ezelőtt. Ekkor az itteni erdőségek még 3 havi sötét évszakot is átéltek a földrajzi elhelyezkedés okán, s a kutatók szerint ennek köszönhetően alakult ki a tojásrakók tapintásérzékelő „csőre”, hisz a sötétben kellett felkutatniuk élelmüket. A legkorábbi tojásrakó emlős nagyjából cickány méretű volt, és a moha közt keresgélhette a zsákmányait jelentő rovarokat. Ez a korai specializáció vezethetett el ahhoz, hogy a tojásrakó emlősök nem terjedtek el igazán nagy területen.

Arra is sikerült fényt deríteni, hogy a hangyászsün hogyan alakult ki: évmilliókkal ezelőtt Új-Guinea még sekély tengeri, sok-sok kis szigetből álló régió volt, s összeköttetésben állt Ausztráliával, jelképes mélységű tengeren keresztül. Így volt ez egészen 50 millió évvel ezelőttig, amikor a két terület elkülönült s így az ausztrál állatvilág egy része egy szigeten elzárva élt tovább. Ezek közt egy, a kacsacsőrű emlősre emlékeztető állat a nedves erdők lakója volt, ám az élőhelyéről hiányoztak a folyók, amelyek korábbi otthonát jelentették. Ennek okán kénytelen volt elhagyni a vizet s az erdőkben keresni élelmét.

A hangyászsün embrió korában még a kacsacsőrű emlős csőréhez hasonló szerkezetet visel az arcán, s a fejlődése során alakul át a ma ismert keskeny, csőszerű csőrré. A kutatók tehát úgy vélik, hogy a mai Új-Guinea területén alakult ki a hangyászsün, és később, kb. 2 millió éve, amikor a sziget ismét összeköttetésbe került Ausztráliával, akkor jutott vissza a kontinensre.