Mélyebb alvásra serkent ez a készülék

Sokan szenvednek alvásproblémáktól, s ahogy az ember idősödik, egyre fokozottabbá válnak ezek, legfőképpen a mélyalvással töltött periódus válik egyre rövidebbé és felületesebbé. Azonban a mélyalvás agyhullámait megfelelően időzített hangok segítségével stimulálni lehet, ám eddig ezt csak alváslaborokban tudták hatékonyan megoldani.

A Zürichi Műszaki Egyetem (ETH Zürich) és a Zürichi Egyetemi Klinika kutatói nemrégiben kifejlesztettek és teszteltek egy olyan viselhető mélyalvás-stimuláló eszközt, amely rendszeresen, az ember otthonában használható. A SleepLoop nevű rendszer egy, a fejre húzható szenzorokból és fejhallgatóból álló eszköz, amely képes az agyi elektromos hullámokat mérni (hasonlóan az EEG készülékekhez), és valós időben ehhez hangolni az alvást javító hangokat. Amint az alany agyában megjelennek a mélyalvásra jellemző lassú hullámok, a készülék rövid klikkelés jellegű hangot sugároz, amelynek segítségével az idegsejtek összehangolódnak, és a lassú agyhullámok erőteljesebbé válnak. Alvás közben az emberben persze e hangok nem tudatosulnak, vagyis senki nem tudja utólag megmondani, hogy hall-e hangot.

A készülék tesztje során 60-80 év közötti embereknek (16 fő) adták oda a készüléket, és megtanították őket annak otthoni használatára. Az alanyok négy héten át tesztelték az eszközt, amely 2 héten át lejátszotta a hangingert, a másik 2 héten át pedig nem. Se a páciensek, se a kísérletet irányítók nem tudták, melyik két hét során történik ez az egyes betegeknél. A készülék a mért agyhullámokat, illetve a saját működését is regisztrálta a memóriájában, innen utólag kideríthető volt, hogy mikor volt hanginger, és az is, hogy ez javította-e a mélyalvás agyhullámait.

A Communications Medicine szaklapban közölt eredmények kiértékeléséből kiderült, hogy számos esetben igen nagy hatása volt az eszköznek, míg mások esetében viszont nem volt kézzelfogható eredménye, ám ez nem függött össze az adott személyek nappali tevékenységeivel, jóllétével. A kutatók szerint ez egyénre jellemző tulajdonság, és a tesztek során végig fennállt, vagyis az embereket el tudták különíteni a stimulációra jól reagálókra, és olyanokra, akik nem igazán reagáltak. A kutatók úgy vélik, a módszer részleteinek finomításával, egyénre szabásával ezt azt arányt javítani lehet még, így a következő feladatuk ez lesz majd.