Harcban sebesülhetett meg ez a triceratops

Alig 8 éve, 2014-ben találtak rá (kiálltak a szarvai egy domboldalból) a Big John névvel illetett Triceratops horridus kövületre Dél-Dakota híres, kövületekben igen gazdag Hell Creek formációjában, a maradvány az eddig talált legnagyobb képviselője a nemnek. A csontokat egy kövületek helyreállításával foglalkozó olasz cég vette meg, s a szakértők szerint kb. 60 évet élhetett az egykori, 6 tonnás állat, amelynek 2,6 méteres csontgallérján jól látható sérülések voltak. Az összeállított csontvázat végül 2021 októberében elárverezték, és Big John lett a második legdrágább dinoszaurusz Stan után, kb. 7,7 millió dollárért vette meg egy amerikai magángyűjtő. Az ilyen fosszília-kereskedelmet az teszi lehetővé, hogy a magánterületen talált ősmaradványokkal a terület tulajdonosa rendelkezik – hazánkban a magánterületen talált természeti és kulturális kincsek is az államot illetik.

A sérülés keltette fel az érdeklődését Flavio Bacchianak, a kövület összeállítását végző cég, a Zoic igazgatójának, aki felvette a kapcsolatot a Chieti-Pescara Egyetem paleontológusával, Ruggero D’Anastasio-val, aki kimondottan az ősmaradványok sérüléseinek, betegségeinek vizsgálatára szakosodott. A kutató és munkatársai alaposan felmérték a csontokat, majd a triceratops nyakfodrán (gallérján) található sérülés hagyta lyuk pereméről mintát vettek, még mielőtt a maradványokat elárverezték volna. A vizsgálataikat azután a Scientific Reports folyóiratban tették közzé, a Scimex tudományos hírportál beszámolójával.

A gallér csontjában kétféle úton jöhet létre ilyen lyuk: vagy sérülés révén, vagy a csont természetes öregedési folyamatának részeként. A minta mikroszkópos és kémiai vizsgálata segített eldönteni, hogy ez esetben melyik ok is játszott szerepet a triceratops csontgallérján talált lyuk kialakulásában, és azt is, hogy milyen folyamatok játszódtak le ezt követően.

A minta elektronmikroszkópos vizsgálatából a nyakfodor csontjának gyógyulására találtak bizonyítékokat, s arra következtettek a gyógyulás mértékéből, hogy a pusztulása előtt kb. fél évvel sérülhetett meg Big John. A sérült rész körül a frissen kialakuló csontban számos ér futott és e csont porózus is volt, a lyuk környezetében pedig fertőzésre, gyulladásra utaló jelek maradtak hátra. Ez utóbbiak olyanok voltak, amik a bőrhöz közel elhelyezkedő csonthártyát jellemzik, fizikai sérüléseket követően. A sérülés után először felszívódnak a csont sérült részei, a leleten ennek a mikroszkopikus nyomait is megtalálták, majd ezt követően indul meg az új csont kialakulása.

A csontmaradvány kémiai elemzéséből kiderült, hogy emelkedett mennyiségben volt jelen a sebesült részen a kén, ez szintén a gyógyulás folyamatához köthető, a csontképződéshez szükséges speciális fehérjék miatt. A lyuk peremétől kissé távolabb már olyan csontot találtak, amely nemrégiben alakult ki, vagyis már szinte befejeződött a gyógyulás folyamata.

A kutatók ezek alapján meggyőződtek arról, hogy Big John egy sérülés során szerezte a gallérján lévő lyukat, amelynek a mérete megfelel egy másik triceratops szarva hegyének, ez pedig igazolja azt az elméletet is, miszerint a triceratopsok a társaikkal való küzdelemben használták a szarvaikat, s e küzdelmek során védte az állatot a jellegzetes nyakfodor. Big John sérülését egy fajtársa hátulról érkező döfése okozhatta, amelyet az állat legalább 6 hónappal túlélt.

Bár a dinoszauruszok csontgyógyulásáról nem sok adatunk van, a most elvégzett vizsgálatok alapján ez nagyban hasonló lehetett az emlősök csontgyógyulási folyamataihoz.