A valaha látott legnagyobb üstökös

A C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) nevű üstökös a Naprendszer igen távoli régiójában jár, és sosem kerül majd közelebb, mint a Szaturnusz pályája, azonban rendkívüli voltával így is felhívta magára a figyelmet. A Hubble 2022 januárjában végzett megfigyeléseket e távoli óriásról, s ezek segítségével sikerült meghatározni, végül is mekkora az üstökösmag. A NASA JPL beszámolójából kiderül, hogy 135,8 kilométeres átmérőjével az égitest abszolút rekorder, s jócskán megelőzi az előző csúcstartót, amely „csak” 96,5 kilométeres volt.

A The Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban bemutatott megfigyelés során az üstökös Hubble által készített felvételeit, és a chilei ALMA rádióteleszkópos megfigyelései alapján született adatokat a kóma modelljével vetették össze, s ennek segítségével állapították meg, meddig tart az üstökös szilárd magja, s honnan kezdődhet a porból és gázból álló kóma.

Az óriás üstökös nemcsak nagyon távol jár, de a magja is igen sötét, s csupán a hatalmas méretének köszönhető, hogy sikerült megpillantani. A szakemberek szerint kb. egymillió éve kelhetett útra korábbi otthona, az Oort-felhő területéről, ahol feltételezhetően több milliárdnyi hasonló üstökös lehet még. Az Oort-felhő belső széle 2000-5000-szer távolabb van a Naptól, mint Földünk, a külső pereme pedig a Nap – Alfa Centauri távolság negyedéig is elérhet. Az Oort-felhő távolságát és nagyságát érzékelteti, hogy a Voyager-űrszondák is csak kb. 300 év múlva érik el a belső peremét, s 30 ezer év alatt jutnak a külső pereméig. Az Oort-felhőről a távolsága miatt gyakorlatilag csak elképzeléseink vannak, és az ezen üstököshöz hasonló látogatók jelentősen javítják az ismereteinket, közvetett bizonyítékkal szolgálva a felhőről.

E távoli üstökösök nem feltétlenül keletkeztek ilyen nagyon messze a Naptól, hanem a Naprendszer belsőbb régióihoz közelebb jöttek létre, ám a Jupiter és a Szaturnusz születése után, ezek pályáinak változásakor bekövetkező gravitációs hatásoknak köszönhetően kilökődtek. Az Oort-felhő hatalmas távolsága miatt az ott lakó üstökösmagok csak akkor indulnak el a Naprendszer belső régiói felé, ha valami más égitest, így például egy közelünkben elhaladó csillag gravitációja kibillenti pályájukat az egyensúlyi állapotból.

A C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) üstökösnek a pályaszámítások alapján mintegy 3 millió évre van szüksége, míg erősen elliptikus útján körbejárja a Napot, az üstökös a Naprendszer fő keringési síkjára közel merőlegesen közeledik.