A szupernagy tömegű fekete lyukak eredetét vizsgálta a Hubble

A kutatók által GNz7q-nak nevezett objektumról a Hubble korábbi adatai alapján sikerült megállapítani, hogy mindössze 750 millió évvel az ősrobbanást követően már létezett, és a bizonyítékok arra utalnak, hogy egy fekete lyuk ez az objektum, számolt be a NASA. A bizonyítékot az jelentette, hogy a Hubble egy igen kompakt, ultraibolya- és infravörös fényt kibocsátó forrást észlelt, e sugárzásokat pedig egy fekete lyukba zuhanó anyag bocsátja ki.

Soha korábban nem észleltek gyorsan növekedő fekete lyukat egy poros, a csillagkeletkezés korai stádiumában lévő galaxisban. A Nature-ben megjelent tanulmány első szerzője, Seiji Fujimoto, a Koppenhágai Egyetem szakembere szerint a GNz7q a legkorábbi ismert szupernagy tömegű fekete lyukakhoz időben közeli objektum. „Az objektum tulajdonságai a teljes elektromágneses spektrumban megfelelnek annak, amit a számítógépes szimulációk alapján várnánk.”

A jelenlegi elméletek szerint a szupernagy tömegű fekete lyukak életüket egy-egy heves csillagkeletkezést produkáló, porban gazdag galaxis magjában kezdték, elképesztően ragyogó kvazárként. A korai Univerzumból ezeket a típusú galaxisokat, és az erősen fénylő kvazárokat megtalálták már, bár mindkettő meglehetősen ritka objektum. A kutatók most úgy vélik, e két objektum közötti átmenetet jelentheti a GNz7q, s amelyben a kvazár fénye vöröses árnyalatot kap. Ugyan egyes, a szupernagy tömegű fekete lyukakra jellemző tulajdonságai – mint például a lyuk körüli akkréciós korong sugárzása – hiányoznak, a szakemberek szerint ez az objektum fiatal korának, és egyelőre kisebb tömegének köszönhető. Röntgen tartományban az objektum sugárzásából szinte semmi se észlelhető, amiatt, hogy még mindig rengeteg por van a heves csillagkeletkezést mutató galaxisban, s e por elfedi a központi régió röntgensugárzását. Az ultraibolya sugárzó régió ugyanakkor már e portömegen kívül található, így e tartományú sugárzását jól lehet észlelni. Mindezeket a tulajdonságokat összefoglalva a kutatók arra jutottak, hogy a legvalószínűbb magyarázat rájuk egy gyorsan gyarapodó, fiatal szupernagy tömegű fekete lyuk.

A szakemberek bíznak abban, hogy a James Webb-űrteleszkóppal majd több hasonló fiatal objektumot is felfedezhetnek a közeljövőben.