Fogyókúrázó óriáscsillagok
Egyes vörös óriáscsillagoktól csillagszomszédjuk cseni el az anyagot, minek hatására szokatlanul csökkent a méretük és tömegük.
A Sydney-i Egyetem vezette azt a nemzetközi kutatócsoportot, amely nemrégiben eddig ismeretlen típusú óriáscsillagokat azonosított, e csillagok drámai fogyókúrán esnek át, anyagfaló szomszédjuk hatására.
Galaxisunkban milliószám vannak vörös óriások, s mintegy 4 milliárd év múlva Napunk is azzá válik majd. Elméleti számítások alapján már egy ideje feltételezték a csillagászok, hogy vannak „soványabb” vörös óriások is, s most ezekre találtak gyakorlati bizonyítékot az ausztrál szakemberek.
Yaguang Li, a kutatás vezetője elmondta: „Rendkívüli szerencse, hogy a mintegy 40 karcsú vörös óriásra rábukkantunk a tengernyi többi közt. Ezek a karcsú csillagok vagy kisebb tömegűek, vagy a méretük nem éri el a normál vörös óriásokét.” Kérdés persze, hogy miként és miért váltak ilyenné?
A csillagok jelentős része kettőscsillag-rendszerekben létezik, vagyis rendelkezik egy olyan szomszéddal, amely gravitációsan kötődik hozzá. Ahogy egy ilyen, közeli kettős rendszer egyik tagja élete végéhez közeledve felfúvódik, az anyaga egy része elérheti azt a vonalat, ahonnan a másik csillag gravitációja erősebben hat rá, s így az a szomszédos csillag elszippanthatja az anyagot. „A viszonylag kicsi vörös óriásokról úgy gondoljuk, lehet egy ilyen szomszédjuk” – tette hozzá Li.
Azt, hogy egy-egy csillag az élete pontosan mely fejlődési szakaszában jár, legprecízebben az asztroszeizmológia módszerével lehet megvizsgálni. E módszer a csillagok belső vibrációit méri fel, amelyek révén azok szerkezeti felépítésére, elemi összetételére, és számos más tulajdonságára lehet fényt deríteni.
A kutatók a Kepler-űrteleszkóp adat-archívumában keresgéltek, ahol sok tízezernyi vörös óriás hosszú éveken át regisztrált fényességváltozásait vizsgálták meg. E rendkívül gazdag adatbázisból sikerült kikeresni két különös vörös óriás típust: az egyik kis tömegű volt, a másik szokatlanul halvány. A kis tömegűek kb. a Nap tömegének a felével rendelkeztek, s azt feltételezve, hogy hirtelen veszítették el az anyagukat, e csillagok kora lehetetlenül éltes lett volna, ugyanis ez esetben idősebbeknek kellene lenniük az Univerzumunknál. Emiatt a csillagászok kizárhatták a hirtelen anyagvesztést.
A túl halvány vörös óriások tömege normálisnak tűnt, 0,8-2 naptömegnyiek voltak, azonban sokkal kevésbé voltak „óriások”, mint elvárta volna tőlük a szakember. Úgy tűnik, valami miatt lefogytak, és ennek okán fényük is kevesebb volt. Ezekből a halvány óriásokból mindössze hét darabot sikerült azonosítani a csillagászoknak, de úgy vélik, még rengeteg bújhat meg a csillagok tömegei közt.
Ezeket a különös csillagokat nem lehet a hagyományos csillagfejlődés alapján magyarázni, s emiatt vélik úgy a kutatók, hogy a szomszédjuk által elszipkázott tömeg miatt válhattak e speciális csoportok tagjaivá.