Kínai lehet a legkorábbi sarki fény feljegyzése

A sarki fényről szóló történelmi feljegyzések nemcsak kulturális értéket képviselnek, hanem a múltbéli naptevékenységről is árulkodnak, emiatt is érdekes a történelmi idők feljegyzéseit átvizsgálni. Ezt tette egy kanadai-japán kutatópáros, amikor a kínai régmúlt eseményeit regisztráló Bambusz-évkönyvekben egy időszámításunk előtt 957-ben vagy 977-ben lezajlott jelenségről találtak feljegyzést. A Nagojai Egyetem foglalta össze az Advances in Space Research szakfolyóiratban bemutatott felfedezést.

Az évkönyvek, annalesek világszerte a történelmi események feljegyzéseit szolgálják, azonban, ahogy erre rengeteg európai példát ismerünk, számos természeti, csillagászati, égi jelenség is bekerülhetett ezen feljegyzések közé, hasznos forrássá téve a tudománytörténet számára is e dokumentumokat. A kutatók egy „ötszínű fény” jelenségét említő esetet találtak, amelyet az éjszakai égbolt északi részén figyelhettek meg, a Csou dinasztia Csao nevű királyának uralkodása vége felé. Bár maga a pontos évszám nem megállapítható, azonban a kínai uralkodók időrendjének legfrissebb adatai szerint időszámításunk előtt 957 vagy 977 lehetett az esemény ideje. Az ezt megelőző legrégebbi sarki fény feljegyzése az időszámításunk előtti 7. században készült.

A kutatók szerint az „ötszínű fény” egy jelentős geomágneses viharral társulhatott, s ez tette lehetővé, hogy közepes földrajzi szélességen is színpompás sarki fényt észlelhessenek. A jelenség idején bolygónk mágneses északi sarka jóval közelebb volt Eurázsiához, Kína középső részéhez konkrétan 15 fokkal közelebb, mint ma, így a mágneses pólustól számított 40. fokon lehetett a sarkifény-ovál déli határa. (Ez nagyjából annak felel meg, amit az 1859-es Carrinton-esemény során Kubában észlelt sarki fény jelentett.)

A kínai feljegyzés a legkorábbi olyan sarki fény feljegyzés lehet, amelyhez időpontot lehet kötni. Számos ókori feljegyzés (jórészt asszír feljegyzések) számol be sarki fénynek vélt jelenségekről, és, mivel a mágneses pólus elhelyezkedése más volt akkoriban, ezek az események valószerűnek tekinthetőek. Az eddigi rekord is itteni, II. Nabú-kudurri-uszur (korábban Nabukodonozor, Nebukadnezár néven találkozhattunk vele történelmi tanulmányaink során) babiloni uralkodóhoz köthető, időszámításunk előtt 567-ben készült feljegyzés említi.

Az ilyen hosszú időre visszavezethető sarkifény-észlelések segítenek a naptevékenység hosszú távú változásait megérteni. Jelenkorunk elektronikus technológián és űrtechnikán alapuló civilizációja rendkívül sérülékeny és védtelen a hasonló nagyságrendű napkitörések hatásaival szemben. Azonban a jobb megértés a jobb felkészülést teszi lehetővé, ezért a hasonló történelmi emlékek nem pusztán kulturális értékűek.