Ausztrália bozóttüzei az európaiak előtti időkben

A cseppkövek rengeteg múltbéli eseményről, főként a klímáról árulkodnak, ám lehetőséget biztosít az elemzésük arra is, hogy a légszennyező anyagok, így a bozóttüzek égéstermékei milyen mértékben épültek be a cseppkövekbe. Ez utóbbi lehetőséget ragadták meg az Új-Dél-Walesi Egyetem szakemberei, akik egy Perth közelében lévő barlang cseppköveinek kémiai összetételét vizsgálták meg. A Yonderup-barlangrendszer volt az első helyszín a világon, ahol néhány évvel ezelőtt először sikerült a bozóttüzek nyomait kimutatni a cseppkövekben, most az akkor szerzett tudást kamatoztatták a kutatók, hosszú időszakra visszanyúló vizsgálattal. Mivel a cseppkövek korát a fák évgyűrűihez hasonlóan meg lehet határozni, az így kinyert adatok történelmi kontextusba is helyezhetőek.

A Geochimica et Cosmochimica Acta szakfolyóiratban közzé tett eredmények alapján az európaiak érkezése előtt rendszeres, de gyenge bozóttüzek voltak, míg a hódítás után rendszertelenné és nagy intenzitásúvá váltak a tüzek. A legnagyobb tűzesemény kb. 1897-ben volt, és egybeesett egy évtizedekig tartó aszállyal, s amint azt a kutatás vezetője, Dr. Liza McDonough elmondta, legalább részben maga az aszály volt az oka. „Azt is tudjuk azonban, hogy ez pár évtizeddel azt követően esett meg, hogy az őslakos bozótégetési kultúrának az európaiak véget vetettek. Ezért a hatalmas tűzeseményt az is súlyosbította, hogy hosszabb ideje halmozódó éghető anyag és aljnövényzet gyűlt össze, miután megszüntették az őslakos földkezelési gyakorlatot” – tette hozzá a kutató.

A kutatók a bozóttüzek során a növényekből kiszabaduló, s a hamu oldódásával a barlangokba szivárgó anyagok, mint a foszfor, szerves anyagok, vagy egyes nyomelemek, kis mennyiségben jelen lévő fémek, pl. réz, vagy cink mennyiségét vizsgálták meg. A talaj mélyére szivárgó vizekből a cseppkőképződés során ezek az elemek a mész közé épültek, s a modern, kifinomult elemzések révén az egykori tüzek nyomai így feltárhatóak.

A jelenlegi, e cseppkő-geokémiai vizsgálatot először felhasználó kutatásban ugyan csak pár száz évre néztek vissza a szakemberek, ám szerencsére ennél jóval hosszabb, több ezer vagy tízezer éves időszakra is el tudják majd végezni ezeket a méréseket a későbbiek során.