Változatos mikrobaközösség élhetett az ősi Földön

2017-ben azonosították azokat a sávosvasérc kőzeteket Kanadában, amelyekről egy akkori tanulmány megállapította, hogy bolygónk legősibb létformáinak nyomait tartalmazták. E kanadai kőzetek mintegy 300 millió évvel régebbiek, mint a korábban igazolt első életnyomok, és nem is minden kutató ért egyet azzal, hogy valóban életnyomokról van szó. Bár azt nem tudjuk, mikor jöttek létre a legelső élőlények, egyre elfogadottabbá válik, hogy valamilyen hőforrás környezetében történt ez meg, ahol a kémiai anyagok és az energia egyaránt rendelkezésre álltak. A kanadai kőzetek ilyen környezetben keletkeztek, az üledékes eredetű alapkőzet egykor a tengerfenék részét képezte, és forró vizes oldatok hozták létre a kőzetben kirakódott ásványokat, amely a kutatók véleménye szerint a mikrobák maradványait tartalmazza. A kőzet kora egyelőre nem bizonyos, lehet 4,28 milliárd éves éppúgy, mint 3,75 milliárd, de még ez utóbbi esetben is régebbi, mint az eddigi „rekorder”.

Tenger alatti hidrotermális kürtő, felemelkedő, ásványi anyagokban gazdag meleg vizes oldattal.

Forrás: Wikimedia Commons

Kérdés volt, hogy azok a szálacskás szerkezetek, amelyeket felfedeztek, vajon élőlények, vagy valamilyen élettelen folyamat eredményeként jöttek létre? Erősen lúgos oldatokból is kiválhatnak ugyanis ilyen jellegű szerkezetet eredményező ásványok. Az új kutatási eredményekről a Science Advances folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A most elemzett szálacskák csőszerűek, elágazóak, némelyik egyenesebb, mások görbe vonalakat követnek, és köztük számtalan, torzult gömbszerű, ovális mintázat is látható. Az elemzések során egy több mint 1 centi hosszú szálacskát is találtak.

A kutatók egyrészt újabb mikroszkópos vizsgálatokat végeztek, a korábbiaknál vastagabb kőzetszeleteken, így a szálacskás szerkezeteket is jobban meg tudták figyelni. Másrészt pedig a kőzetek egyes pontjainak összetételét mérték fel és hasonlították össze igazolt mikrobakövületek és mai, hidrotermális környezetben élő, vasat oxidáló mikrobák összetételével. A szálacskás mintázat nagyban emlékeztetett arra, amit például a Hawaii közeli Loihi-tengerihegy hidrotermális kürtőinek mikrobái mutattak, de számos más mai helyszínen is felismerhetőek hasonló képződmények.

Az elemzésekből kiderült, hogy a szálacskák csavart és hullámos mintázatúak, szerves szenet tartalmaznak, épp úgy, mint a ma élő, vasat feldolgozó mikrobák. Azt is sikerült kizárni, hogy utólagosan, a kőzetek átalakulásával jöttek volna létre e szálacskák, mivel sokkal jobb állapotban maradtak fenn akkor, ha finomabb szemcsés, vagyis kevésbé átalakult volt a kvarc, amely magában foglalta őket. Számos elem aránya megegyezett a feltételezett ősmaradványokat tartalmazó és a kanadai lelőhely alapkőzete közt, emellett más is igazolta, hogy a vizsgált minta kora azonos az alapkőzetével, s nem utólag került az ősi kőzetbe az életnyom-gyanús mintázat.

A kutatók arra a véleményre jutottak, hogy alig pár százmillió évvel bolygónk keletkezését követően már gyökeret vert az élet, nagyjából annyi idő alatt, míg a Nap megtett egy kört a Galaxisunk középpontja körül. A kutatók úgy vélik, ez más, az életre alkalmas feltételekkel rendelkező bolygón is ugyanilyen gyorsan megtörténhet, ha víz és vulkáni kőzetek együttesen biztosítják ehhez a környezetet.