Negatív gyerekkori hatások miatt lehet valaki oltásellenessé

1972-ben egy hosszú távú vizsgálatsorozat vette kezdetét az új-zélandi Otago Egyetem vezetésével, a szigetország Dunedin nevű városában egy év során született minden egyes gyermek életét folyamatosan végigkísérik a fejlődési, orvosi és pszichológiai felmérésekkel. Ez, a Dunedin-projekt nevet kapott utánkövetéses vizsgálat rendkívül sokrétű és átfogó adatokkal szolgál, eleddig több mint 1300 tudományos kutatási eredmény fűződik hozzá. A 2022 áprilisában ötvenedik évébe lépett kutatás segíthet megválaszolni azt is, miért válik valaki oltásellenessé, ugyanis kifaggatták a projekt résztvevőit is az oltásokhoz való viszonyukról, s mivel közel 90 százalékuk válaszolt, egy, a PNAS Nexus folyóiratban megjelent tanulmány lett az eredmény.

A Covid19 világjárványa kapcsán fellángoltak az oltásellenes érzelmek, hol kisebb, hol nagyobb arányban, a Dunedin-projekt résztvevőinek 13 százaléka jelentette ki, hogy nem kívánja beoltatni magát Covid19 ellen. A projekt adatait végigböngészve a kutatók arra jutottak, hogy sok oltásellenes gyerekkorában valamiféle negatív hatásnak volt kitéve, rossz bánásmód, bántalmazás, elhanyagolás. Ezek a hatások olyan, élethosszig tartó bizalmatlanságot, magára utaltságot eredményezhettek, amint arról a tanulmány szerzői a The Conversation hasábjain beszámoltak.

A 18 éves korban elvégzett személyiségtesztek azt mutatták, hogy azok az alanyok, akik később az oltást elutasító csoportba kerültek, gyakran voltak kitéve a félelem vagy a düh érzelmeinek, és amikor stressz alatt álltak, mentálisan bezárkóztak. Emellett fatalista módon viszonyultak az egészségügyi kérdésekhez, vagyis úgy vélték, az ember semmit se tehet a saját egészsége érdekében. Tizenéves korukban gyakran félreértettek helyzeteket, s ok nélkül is úgy vélték, valami fenyegeti őket. Ezeken túl olyan, nonkonformista nézeteket is vallottak, mint például azt, hogy a szociális normák követése helyett az egyéni szabadságot, a saját magukra támaszkodást részesítették előnyben.

Némelyik oltásellenessé vált alanynak középiskolás korában is voltak kognitív problémái, többek közt olvasással, beszédértés sebességével, vagyis az átlagosnál több idő alatt értették meg a hozzájuk eljutó információkat. A kutatók szerint még „békeidőben” is nehézzé tehetik ezek a körülmények a bonyolult egészségügyi információk megértését. A nehézkesebb megértés gyakran szélsőségesen negatív érzelmeikkel is társul, s ennek hatására e személyek az egészségügyi szakemberek számára megmagyarázhatatlan döntéseket hoztak a védőoltásokkal kapcsolatban.

Új-Zéland kimagasló oltottsági aránnyal rendelkezik (a 12 évesnél idősebb korosztály 95 százaléka), s a Covid19-ben elhunytak arányai csak kis töredéke más országokénak (egymillió lakosra vetítve 71 fő).
A kutatók szerint az oltásellenességet a helyi közösségek segítségével lehet csökkenteni, ahogy ezt Új-Zélandon nagyon sok helyen sikeresen meg is tették (ennek köszönhető a kiváló átoltottság), s emellett fontos megérteni azokat az egyéni különbségeket is, amelyek egy-egy ember döntéseit befolyásolják. Mivel biztos, hogy nem ez volt az utolsó világjárvány, amellyel az emberiségnek szembesülnie kell, a kutatók úgy vélik, a legtöbbet azzal lehet tenni egy könnyebb jövőért, ha alaposabb biológiai és egészségügyi alapoktatással készítik fel az embereket még fiatal korukban, s így könnyebben megértik majd, miért is van szükség adott esetben a védőoltásokra.