Merre jár a macska, amikor nincs otthon?

A Norvég Élettudományi Egyetem (NMBU) kutatói GPS-nyomkövetős nyakörvek segítségével 92 kijárós házimacska életmódjáról végeztek megfigyeléseket. A házimacskák bolygónk legelterjedtebb ragadozói, és egyre több bizonyíték gyűlik arról össze, hogy a vadvilág apróbb tagjai körében milyen hatalmas, milliós, vagy épp akár milliárdos arányú lehet az általuk elejtett zsákmány. Tájképi jelenlétük ökológiai következményekkel járhat, amelynek arányát helyesen felmérni csak úgy lehet, ha tudjuk, pontosan hol is jár a bársonytalpú.

E feladatra vállalkozva Norvégia déli részének egy településén végeztek felmérést, 1,1 négyzetkilométeres területen, 76 háztartásban élő 92 házimacskát vizsgáltak, amelyek közt 90 ivartalanított volt, 2 pedig még kölyök (így az ivartalanítása előtt állt). A bársonytalpúak GPS-jeladói segítségével kirajzolódott a kutatók előtt, hogy a lakóközösség macskaállománya milyen területet jár be, hol mennyi időt tölt el. A GPS mellett számos udvarban, kertben felállítottak kameracsapdákat is, amelyek rögzítették az előttük elvonuló cicákat (azokat is, amelyek nem vettek részt a kutatásban). Ebből aztán a kutatók elkészíthették a terület macskatájképét, a kutatási eredményeket pedig a Scientific Reports folyóiratban tették közzé.

Kiderült, hogy a cicák a szabadban töltött idejük mintegy 80 százalékában átlagosan alig 50 méterre voltak otthonuktól, s még a legnagyobb maximális távolság átlaga is csupán 352 méter volt. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a macskáink igencsak otthonülők, még akkor is, ha kijárósak. A kutatók 3 dimenziós ábrát is készítettek, ahol a macskatájkép csúcsai jelzik azokat a helyeket, amelyet több cica és gyakran látogatott. Az egyes macskák közt nagy egyéni különbségek adódtak, hisz minden macskatartó jól tudja, hogy ahány macska, annyi eltérő egyéniség, ez pedig a nem otthon töltött idejükben is megmutatkozott.

Fontos megjegyezni, hogy az ivartalanított macskák eleve jóval kevésbé járnak el otthonról, mint ivaros fajtársaik, így egy félig-meddig idealizált helyzetet ábrázoltak a kutatók, de soha korábban nem készült még ilyen sok állatot bevonó vizsgálat. Az ivartalanítás már azzal hasznot hajt, hogy e módon csökken az egyes cicák által bejárt terület és így kisebb az egyes állatok ökológiai hatása is.

A kutatás végén minden résztvevő macskatulajdonos kapott egy digitális térképet, amelyen megnézhette, merre járt a cicája a vizsgált időszak során. Az ilyen, lakosságot civil kutatókként bevonó vizsgálatok azt is segíthetnek elérni, hogy felismerjék a macskatartók az állataik vadvilágra kifejtett hatásait, és együttműködő módon igyekezzenek megoldást találni ezekre a problémákra.