Meghosszabbítják az OSIRIS-Rex űrszonda működését

A küldetését eddig igen sikeresen teljesítő űrszonda 2023 szeptemberében érkezik bolygónk közelébe, s ekkor a Bennu felszínéről gyűjtött kőzetmintát tartalmazó kapszulája fékezőernyő segítségével egy utahi katonai területen landol majd. Azonban, amint arról a NASA nemrégiben döntött, az űrszonda küldetése ezzel még nem ér véget, s erről a szondát irányító Arizonai Egyetem számolt be.
A szonda megújított küldetésének új tudományos vezetője az egyetem szakembere, Dr. Daniella DellaGiustina kisbolygó-geofizikus lesz, aki pillanatnyilag helyettes vezetőként dolgozik a küldetésen. A szonda új elnevezést is kap, amely a meghosszabbított küldetés profilja miatt OSIRIS-APEX lesz, az APEX rész az Apophis kisbolygó vizsgálatára (Apophis Explorer) utal.

Az irányító csapat a Bennu mintájának hazaszállítása után kettéválik, egyik része a minta vizsgálatával foglalkozik tovább, és a mostani vezető Dr. Dante Lauretta viszi tovább, a másik része pedig a meghosszabbított küldetést irányítja. Ez utóbbit vezeti majd Dr. DellaGiustina, aki 2005-ben még egyszerű egyetemi hallgatóként került az akkor még tervezési fázisban lévő OSIRIS-küldetés csapatába.

Az Apophis kisbolygót talán nem kell már bemutatni, hisz felfedezésekor elég nagy hírnévre tett szert azzal, hogy az akkori pályaszámítások alapján nem volt esélytelen, hogy a Földnek ütközzön – bár az újabb és sokkal pontosabb adatok szerint erre biztosan nem kerül sor a következő száz évben, az égitesten azért több okból is rajta kell tartani a szemünket. E célt szolgálja az OSIRIS-APEX új küldetésprofilja.
Miután felmerült a küldetés meghosszabbításának lehetősége, az irányító csapat gondos előkészületek során választotta ki a lehetséges második célpontok közül az Apophis kisbolygót, amely 2029-ben halad majd el a Föld közelében. A szonda 200 millió dolláros kiegészítő költségvetésének köszönhetően 18 hónapon át vizsgálhatja majd ezt az égitestet ebben az időszakban.

A Bennu mintájának kézbesítését követő hónapban végzik el azokat a pályamódosításokat, amelyekkel a szonda később majd eléri az újabb célpontját. A szonda megközelíti az Apophis-t, pályára áll körülötte, a felszínéhez közel ereszkedik – vagyis azt ismétli meg, mintavétel nélkül, amit a Bennu esetében is tett. A kisbolygó felszínét a hajtóműve fúvókájával kissé lesöpri majd, s ezzel feltárulhat az Apophis felszín alatti, az űr hatásai által kevésbé átalakított regolitja.
Emellett azt is pontosabban vizsgálhatják majd, hogy miként hat a kisbolygóra a Föld gravitációja, például elszabadulnak-e a felszínéről egyes kisebb kövek, és az összetételéről is pontosabb adatokat gyűjt a szonda. Az Apophis, amely a Bennuhoz nagyjából hasonló méretű, ám eltérő színképű, s ennek okán eltérő összetételű is, és remélhetőleg a szonda segítségével számos részlet is feltárul majd róla. Az irányítók nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy a szonda leszálljon az Apophis felszínén, sőt, ha még mindig üzemel és marad üzemanyaga is, akkor akár egy harmadik kisbolygót is kereshetnek újabb vizsgálati célpontjául.