Miért utálják a kutyák a postásokat, és mit tehetünk kutyatámadás esetén?

Az Adelaide-i Egyetem két, társállatok viselkedésével, kiképzésével foglalkozó kutatója a The Conversation hasábjain számolt be azokról az eseményekről, amelyek az ausztrál postásokat lázban tartják mostanában: a tavalyi hasonló időszakhoz képest idén eddig négyszázzal több kutyatámadást (eddig 1170-et) kellett elszenvedniük a kézbesítőknek. Az ausztrál posta közleménye szerint napi 5 kutyatámadás történik, s ezek közt sok súlyos sérülésekkel, s hosszan tartó lelki traumával jár.

Mit lehet tenni, ha valaki egy ilyen támadás szemtanúja, vagy épp elszenvedője?

Érdemes szem előtt tartani, hogy a kutyák milliói nem harapnak, s azok, amelyek megteszik, legtöbbször nem agresszivitásuk, hanem idegességük vagy félelmük miatt. Bár a kutyákat hosszú évezredek óta társainkként tartjuk, s átalakítottuk számtalan jellemvonásukat, minden vad tulajdonságukat nem lehetett a háziasítással eltüntetni. Ilyen az az ösztönük is, amellyel a saját lakóhelyüket védik, s amelyből azután, ha ezt veszélyben érzik, a problémás esetek is következnek.

Becslések szerint (jó statisztika nincs rá) Ausztráliában évente kb. 100 ezer kutyatámadás történik, ezekből 10-14 ezer esetben van szükség orvosi segítségre, s kb. 10 százalékban van szükség kórházi kezelésre. Mindeközben a brit kutyatámadások közül a felnőttek elleniek száma nő, míg a gyerekek ellenieké nem, érthetetlen okból. Szintén brit adatok szerint a kutyatámadások 80 százaléka a postásokat, a állatorvosokat és asszisztenseiket, kutyagondozókat és a kutyával rendelkező embereket gondozó szociális munkásokat érte, vagyis azokat, akik munkájuk során kénytelenek összefutni az idegen állatokkal. Nagy kockázatú munkáknál hasznos lehet az olyan speciális felszerelés, mint a légrobbantó (duguláselhárításhoz használt készülék, amely sűrített levegőt nyom ki), azonban az átlag felhasználók nem hordanak magukkal ilyen eszközöket.

Mi az a 3 dolog, amit tehetünk, ha látjuk, hogy valakit megtámad egy kutya?

1.  tartsuk magunkat távol a helyzettől, különben minket is megharaphat az állat
2.  biztonságos távolságból vonjuk el a kutya figyelmét, dudáljunk a kocsinkkal, vagy locsoljuk le az ebet kerti locsolóval
3.  szükség esetén hívjunk mentőt

Mi a teendő támadás után?

Elsődleges az esetleges seb ellátása, fertőtlenítése, szükség esetén orvosi segítséggel (ne feledkezzünk el a veszettségről, tetanuszról!). Ezen felül érdemes jelezni a hatóságoknak, önkormányzatnak is a támadás tényét, sok helyen kötelező is ezen esetek jelzése. Hazánkban a támadások esetén szintén érdemes rendőrt hívni, hisz a felelősséget is csak jegyzőkönyv birtokában lehet megállapítani. (Ne feledjük, a kutyatámadás néhány esetben élethosszig tartó nyomokkal, egészségügyi hatásokkal járhat!). Amennyiben egy kutya veszélyesnek bizonyul, a gazdát kötelezhetik a kutyát benn tartó kerítés megépítésére, annak javítására.

Miként előzhetjük meg, hogy ránk támadjon egy kutya?

Ha látjuk, hogy felénk rohan, ideges kutya, akkor nyugalmunkat megőrizve, üvöltés nélkül, a szemkontaktust elkerülve távozzunk a territóriumáról, a lehető leglassabb és legnyugodtabb mozdulatokkal. Ha már megtámadott a kutya, mindenképp igyekezzünk állva maradni, és ha lehet, hívjunk segítséget. Bármilyen tárgyat (kabátot, kukát, táskát, ami épp kezünk ügyébe kerül) igyekezzünk a testünk és a kutya közé tenni. Ha földre visz a kutya, akkor pedig a lehető legszorosabban gömbölyödjünk össze.

A legtöbb kutya képes visszatartani a harapási kedvét. Amennyiben a közeledő személy nem érti a támadás jeleit, és a kutya ijedtében támad, valószínűleg csak egyszer fog harapni, ha az ember ennek hatására távozik, nem folytatja a támadást.

No de miért is utálják a kutyák annyira a postásokat?

Nem kimondottan a postásokkal van bajuk, azonban sok kutya szeret megkergetni másokat, s erre a postás különösen alkalmas. Sokszor a biciklis postásokat kergetik, s ezzel egyszerűen túlhergelik magukat, s szinte véletlenül harapnak ilyenkor. Más kutyák a területre váratlanul belépő idegen személy ellen igyekeznek védeni az otthonukat, különösen akkor, ha nem rendszeresek ezek a látogatások. A kutatók úgy vélik, érdemes lehet a postásoknak kutyacsemegét, jutalomfalatot hordani magukkal, s amikor kutyás házhoz kell menniük, az eb mindig kapjon ebből, így pozitív kapcsolatot alakíthat ki a kézbesítővel az állat, de problémás kapcsolat esetén a kutya figyelmét kis időre elterelheti pár finom falat kiszórása. Azt is javasolják a kutatók, hogy a problémás kutyákkal rendelkező háztartásoknál a postás megegyezhet a tulajdonosokkal például abban, hogy a hét mely napján viszi nekik a küldeményüket (valószínűleg ez nem minden helyen megoldható, és főleg nem minden küldeménynél).

A brit postások esetében gyakori támadások történnek akkor, ha a postaládák a kerítésen belüli oldalról nyílnak, s ekkor a kutya beleharap a postás kezébe. Ezt azzal kerülhetik el, hogy ilyenkor a levelet egy nyeles csipesz segítségével teszik a ládába. Az USA-ban a postaládákra ragasztott sárga és narancsszínű mancs matricákkal figyelmeztetik a postásokat a kutya jelenlétére.

Ausztráliában a posta kérésére javasolt az is, hogy a kézbesítő érkezésekor a kutyát zárják be egy külön szobába, kössék meg, adjanak rá szájkosarat, vagy valamilyen más módon akadályozzák meg, hogy találkozzon a postással, vonják el a figyelmét. Azt is kérik, hogy sose engedjék, hogy gyerek nyisson ajtót a postásnak, mert mellette a kutya könnyen kironthat. Ha pedig kinti tartású a kutya, akkor a levélszekrényt olyan módon illik elhelyezni, hogy ahhoz az állat ne férjen hozzá.

Hazánkban 2008-as adat áll rendelkezésre kutyaharapásokról, eszerint évente kb. 5000 eset történik, és ezek nagyobb részében kisgyereket támad meg a kutya. Az orvosi ellátást igénylő baleseti sérülések közt harmadik helyen áll a kutyaharapás. Ezek az adatok nem annyira magukról a kutyákról, mint inkább a kutyatartás körülményeiről, felelős állattartásról (illetve annak hiányáról) szólnak.