Új ragadozó dinoszauruszt találtak Argentínában

Patagónia különösen gazdag a megaraptorok közé tartozó ragadozókban, időben egészen nagy szakaszt fognak át az itteni leletek, s ehhez most az eddigi, létezése korszakát tekintve legfiatalabb állat is csatlakozott, a felfedezésről a CONICET, az argentin Nemzeti Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács híre számolt be.

Santa Cruz tartomány délnyugati részén bukkantak rá azokra a csontokra, amelyek vizsgálata alapján az új faj leírása megszületett. A Maip macrothorax nevet kapott állat elnevezését az Tehuelche őslakos csoport mitológiai lénye, a „halál árnyéka” jelentésű Maip után kapta, a név második fele pedig az állat nagy mellkas-üregére utal. A mitológiai Maip hideg leheletével ölt, és az Andok hegyei közt járt – a csontok lelőhelye az Andok lábaihoz közel van, és meglehetősen hideg éghajlatú.

Az állat csúcsragadozó volt, feltehetően a nála kisebb termetű dinókkal táplálkozott, amelyeket a kutatók szerint a mellső végtagjain lévő éles, nagy karmaival téphetett szét fogyasztás előtt.

„A Maip segítségével győztük le a járványt” – mondta a leletet feltáró csapat vezetője, Fernando Novas. A csontokat a Covid-19 világjárvány kitörése előtti napokban, 2020 márciusában gyűjtötték be Buenos Airestől 2700 kilométerre, El Calafate közelében, és a 30 fős kutatócsoport a lezárások miatt kénytelen volt itt is maradni. Azért, hogy ne teljen a kötelező karantén ideje üresen, a szakemberek felosztották egymás közt az ásatásokon gyűjtött csontokat, és azután otthonukba visszatérve nekiláttak azok vizsgálatainak. „Bár a járvány megakadályozta, hogy visszatérjünk a munkahelyünkre, a Maip alaktani elemzését így gond nélkül folytathattuk” – tette hozzá a szakember.

A vizsgálatok számos érdekességet tártak fel a megaraptorokról. Az állat nagy tömegéhez nagy csigolyák tartoztak, amelyeket vaskos inak és izmok kapcsoltak össze – ezeket a kutatók rekonstruálták is a maradványok vizsgálata során. Csontjaikban számos üreg volt, amelyek révén az állat könnyebbé tehette magát, megtartva a csontok erősségét, így a hasonló funkciók ellenére is könnyedebbek lehettek, mint a velük csak távolról rokon T. Rex. Hosszú farkuk és hosszú lábuk a mozgékonyságukról árulkodott, ám a legjellegzetesebbek a karjuk, és az akár 35 centis hosszat is elérő karmaik voltak. E karmok szolgáltak a zsákmány megragadásához és szétmarcangolásához eszközül. Fogaik, bár hegyesek és élesek voltak, apró méretük miatt ilyesmire nem lettek volna alkalmasak.

A Maip nemcsak az egyik legnagyobb eddig ismert megaraptor volt, hanem a legutolsók közé is tartozott, amely a kréta végi kihalást megelőző időszakban élt. Megaraptorokat felfedeztek Japántól Ausztrálián át Brazíliáig és Argentínáig, ám úgy tűnik, a Maip a legnagyobbak közül való volt.

Egykori élőhelye, 70 millió éve, teljesen más volt mint a mai száraz, hűvös éghajlatú lelőhelye, mely a havas hegyek lábánál, gleccserek tövében (50 km-re a híres Perito Moreno-gleccsertől) található.  Múltbéli klímája nedves és meleg volt, a terülten egyaránt találtak szárazföldi és vízi csigákat, madarakat, békákat, halakat, kisemlősöket, és gazdag erdőség – szinte dzsungel – uralta a tájat, amelyet tavak, patakok tagoltak. Ebben a közegben volt a Maip a táplálkozási lánc csúcsán.

Bár a leletek számos, a megaraptorokkal kapcsolatos kérdésre választ adtak, még legalább ugyanennyi kérdés nyitva áll. Nem találtak rá a Maip koponyájára, vagy a karjaira – ám a kutatók a terveik szerint 2023-ban visszatérnek a lelőhelyre még, bízva abban, hogy további kincsekre bukkanhatnak. „A megaraptorok meglehetősen rejtélyes ragadozók voltak, s bár a Maip segített elkötni néhány elvarratlan szálat, például a többi ragadozó dinoszauruszhoz kötődő rokonsági viszonyukat, ám a vadászatuk kapcsán kérdéses még a stratégiájuk, vagy épp a kedvenc zsákmányaik mibenléte” – tette hozzá Alexis Aranciaga Rolando, a Scientific Reports-ban, megjelent, a felfedezésről szóló tanulmány első szerzője.