Hajnal a Marson, dérrel s porlavinákkal

A NASA JPL (Sugárhajtás Laboratórium) a Mars Odyssey, Mars körül keringő űrszonda mérései, megfigyelései alapján nemrégiben a JGR Planets szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban számolt be a Mars felszínén hajnalban kicsapódó dérről.

Amikor 2021-ben a Mars Odyssey felvételeit ellenőrizte egy kutatócsoport, azt tapasztalták, hogy egyes, hajnalban készült képeken fura kékesfehér derengést (lásd: nyitóképünk) lehet észlelni, ám, amikor ugyanezen területekről infravörös fényben készült felvételeket néztek, azokon már kiterjedt hideg területeket lehetett látni, olyan régiókban is, ahol a látható fény tartományában semmi sem tűnt fel.

A marsi napkeltében megvilágítást kapó, s így egyes esetekben láthatóvá váló szárazjég dérként rakódik ki a felszín egyes területeire az éjszaka során, ám nem értették a szakemberek, miért válik egyes helyeken láthatóvá, s más helyeken miért marad rejtve az emberi szem elől? A tanulmányban olyan válasszal szolgáltak a kutatók, amely nemcsak a dér láthatóságát, hanem a reggelente néha beinduló porlavinákat is megmagyarázta.

A Mars Odyssey 2001 óta szolgál, ez a legrégebbi, még mindig üzemelő marsi küldetés. A szonda jelenlegi pályája miatt reggel 7 órás időpontban (marsi időpont szerint) lát rá a felszínre és készítheti el különleges felvételeit. Ilyenkor hosszú árnyékok vetülnek a tájra, és izgalmas szögből lehet rálátni a felszíni alakzatokra. A napfény melege gyorsan eltünteti az éjjel lerakódott deret, az ugyanis gyakorlatilag percek alatt szublimál.

A hőmérsékleti adatok alapján a kutatók először arra gyanakodtak, hogy felszín alatti jég lehet a „láthatatlan dér” hátterében, azonban a megfigyelések részletei végül kizárták. Az elemzések eredményeként arra jutottak, hogy a láthatatlan dér azért marad láthatatlan, mert poros. Ez esetben a szárazjég nem a felszínen, hanem a felszínt alkotó szemcsék közti hézagokban rakódik le. Így pedig a szemcsék látható tartományban képesek elfedni a dér jelenlétét, ám az infravörös felvételeken mégis megmutatkozhat, mivel az a hőmérsékletet észleli.

Ez az elmélet egy másik rejtélyes jelenségre is válaszul szolgálhat. A Mars egyes lejtőin az egy kilométeres hosszat is elérő sötét sávokat lehet időnként látni, amelyekről tudjuk, hogy porlavinák hatására jönnek létre, és fontos szerepük van a marsi felszín alakításában. Egy időben azt gondolták, hogy a lejtők oldalából szivárgó víz segíti ezek kialakulását, ám azóta kiderült, hogy teljesen szárazon is tökéletesen létrejöhetnek.

Most azonban a kutatók azt a szabályosságot fedezték fel, hogy e sávok rendre azokon a lejtőkön jönnek létre, ahol a Mars Odyssey infravörös felvételein a dér nyomait is észlelték. Az ennek alapján megszületett elmélet szerint a porszemcsék (amelyek korábban a dérrel egybeágyazódva tapadtak a lejtőre) a dér szublimálása során, a szublimáció által keltett lokális légmozgásban (ami ez esetben a talajból „fúj”) meglazulnak, s megindulhat a porlavina.

Ez a jelenség egyike azoknak a Mars különleges jelenségei közül, amelynek nincs földi megfelelője.