Úton a korallvédő naptejek felé

A Stanford Egyetem kutatói arra keresték a választ, hogy pontosan milyen mechanizmus révén is árt a naptej a koralloknak, hogy ennek kiderítésével megnyíljon az út a korallbiztos naptejek felé; az eredményeikről a Science-ben számoltak be.

„Szomorúan ironikus volna, ha pont a korallok megóvását is segítő ökoturizmus fokozná a pusztulásukat” – mondta a kutatást vezető Djordje Vuckovic, környezetmérnök doktorandusz. „Bízom benne, hogy a kutatásunkkal hozzájárulhatunk a korallzátonyokat védő naptejek kifejlesztéséhez.”

Az USA Nemzeti Parki Szolgálata szerint évente 50 kék bálna tömegénél is több, mintegy 6000 tonna naptej mosódik ki az USA-hoz tartozó zátonyokra. Azt egy ideje tudják a szakemberek, hogy a számos a naptejben lévő oxibenzon károsítja a korallokat, és ezért az oxibenzont tartalmazó naptejeket betiltották például Hawaii vagy az Amerikai Virgin-szigetek strandjain, és még számos más, nem amerikai helyszínen is. Az azonban nem volt világos, hogy miként is károsítja ez az anyag a korallokat, ez pedig különösen megnehezíti a megfelelő helyettesítő anyagok kifejlesztését.

A kutatók most gombakorallokkal és tengerirózsákkal végeztek vizsgálatokat (a korallok nagy többségével borzasztó nehéz ilyen kísérleteket végezni). Arra jutottak, hogy azok az állatok, amelyek oxibenzonnal szennyezett vízben napfényt kaptak, 17 napon belül elpusztultak, míg azok, amelyek nem kaptak napfényt, túléltek.A kutatókat meglepte, hogy a ránk nézve fényvédő hatású anyag az állatokban pont ellentétes hatást váltott ki.

Míg az emberi bőrön az oxibenzon elnyelve az ultraibolya sugarakat azokat hővé alakítja, addig a tengerirózsák és gombakorallok anyagcseréje átalakította ezt a vegyületet, s az eredményül kapott molekulák káros szabad gyökökké váltak napfény hatására. Emellett az is kiderült, hogy a korallokkal szimbiózisban élő algák, úgy tűnik, magukba gyűjtik a korall által az oxibenzonból előállított káros molekulákat. Azonban az óceán melegedésével együtt járó korallfehéredések során a korallok kivetik magukból a szimbiózisban élő algáikat, így a korallok még inkább megszenvedik az oxibenzon hatásait az algák védelme nélkül.

Lehet persze, hogy nem csupán az oxibenzon az egyetlen hatóanyag a naptejekben, amelynek negatív a hatása a korallokra. Könnyen elképzelhető, hogy másik, ám hasonló molekulaszerkezetű összetevőkkel hasonló átalakításokat végez a korallok anyagcseréje és más mérgező vegyületek is születhetnek ezek hatására. Számos, korallbiztosként árusított naptejben fémek, például titán vagy cink található a szerves anyagok helyett, és bár ezek a naptejek alapvetően eltérő módon működnek, az egyáltalában nem biztos, hogy valóban nincs toxikus hatásuk a korallokra.

A kutatócsoport következő feladata az, hogy e témában végezzenek majd további vizsgálatokat.