30 millió éves csavarpálma termésre bukkantak

A csavarpálmák termése kerekded, vagy épp tobozra emlékeztető, hosszúkás, kard alakú leveleik erősek, rostosak, ennek okán fő felhasználásukat is a levelek jelentik: kalapot, matracot, háztetőt, kötelet készítenek belőlük, bár néhányuk termése is ehető. A legtöbb fajuk Malajziában és Madagaszkáron él. E növényeknek ma 15 fajuk él Ausztráliában, ám az őstörténetükről eddig nem sokat tudtunk.

Az International Journal of Plant Sciences szakfolyóiratban azonban nemrégiben egy ausztrál kutatócsoport felfedezéséről számoltak be, amely szerint e növénynemzetség képviselőjének eddigi legkorábbi termésére, s első ausztrál leletére bukkantak rá, Queensland egy új őslénytani lelőhelyén. A felfedezés azt az elképzelést erősíti, hogy e nemzetség őse Gondwana területén alakult ki.

A kövületre egy helyi lakos, Joe Bridgeman talált rá 2014-ben, majd egyetemi, múzeumi és botanikai szakemberek segítségével megvizsgálták a leletet. A beazonosított új faj Bridgeman felesége, Estella neve után a Pandanus estellae nevet kapta. A termést a szakemberek külsőleg, illetve számítógépes mikrotomográfia útján belülről is megvizsgálták, s e módszerekkel bizonyosodtak meg róla, hogy valóban egy ősi csavarpálma-terméssel van dolguk.

A csavarpálmák ma meglehetősen nagy termést hoznak, némely fajoké a 30 centist is elérheti, azonban az ausztrál kövület szerint 30 millió éve még a ma élő fajokénak csak a tizedére nőtt a termés. A kutatók szerint ez fontos abban, hogy megértsék a termés méretének változását. A mai, hatalmasra nőtt termések jellegzetességei alapján eddig azt feltételezték, hogy azok a tenger segítségével terjedtek, és ehhez a terjedési módszerhez alkalmazkodott a növény, amikor nagyra növesztette a gyümölcseit. Azonban a megkövült csavarpálma-gyümölcs arra utal, hogy ez csak igen kis távolságon volt képes terjedni.