Növekszik a nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem szén-dioxid terhelése

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport a mezőgazdasághoz, és a mezőgazdasági termékek kereskedelméhez köthető szén-dioxid-kibocsátást mérte fel, s a Science folyóiratban közzé tett eredményeket a Kaliforniai Egyetem (Irvine) ismertette. Arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy a szegényebb – termelő – országoktól miként kerül át a gazdagabb – fogyasztó – országokba az árucikkekkel együtt azok szén-dioxid-kibocsátása is.

Az talán könnyen érthető, hogy hiába nem egy adott fogyasztó országban termelik meg például a marhahúst, attól annak a környezetterhelése még létezik, sőt, ezt a fogyasztáshoz kell kötni, hisz a fogyasztás nélkül senki se termelné meg (ez minden más árucikkre is vonatkozik, de hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla). Gyakorlatilag egy kínai húsfogyasztása még jelentős szén-dioxid-kibocsátáshoz köthető, hiába Dél-Amerikából importálják a húst. Most azt tárták fel a kutatók, hogy ezek a gyakran fél világot átfogó kereskedelmi hálózatok miként jelennek meg a kibocsátásban.

2004-2017 között az ehhez köthető üvegházgáz-kibocsátás 5,1-ről 5,8 gigatonnára nőtt, s a növekedés javát az adja, hogy a többlet fogyasztás miatt nagyobb erdőterületeket alakítottak át mezőgazdasági területekké.

„Az emberiség szén-dioxid-kibocsátásának nagyjából a negyede a földhasználathoz köthető” – magyarázta Steven Davis Föld-rendszer kutató. „A kutatásunkból kiderült, hogy e kibocsátás igen nagy része a szegényebb országokban jelentkezik, mégpedig a gazdagabb országok fogyasztásához köthetően.”

Az export miatt élenjáró kibocsátók Brazília és Argentína (állattartás) és Indonézia (olajpálma termesztése), ahol a természetes növénytakaró helyét mezőgazdasági termőterületek veszik át, őket Thaiföld, Oroszország és Ausztrália követték.

A kutatók kiszámították, hogy a világ termőterületeinek közel negyedén olyan termelés folyik, amelynek eredménye tengeren túlra (más kontinensekre) exportált árucikk lesz. A kutatás az átalakulást is megmutatta: míg 2004-ben Kína még maga is élelmiszer-exportáló ország volt, 2017-re importőrré vált, Brazília külkereskedelmében ez az ország vette át a vezető szerepet, s csökkent az USA és Európa részaránya.

Azok az országok, amelyek a legnagyobb mezőgazdasági exporthoz köthető kibocsátók, nemzetgazdaságukban is erősen függenek ettől a termeléstől, vagyis egy erősen összefonódó függőségi rendszer létezik ennek köszönhetően. Ahhoz, hogy javuljon a helyzet, arra van szükség, hogy az importőrök csak környezeti szempontból elfogadható termelésből származó árut vásároljanak, s ezzel ösztönözzék a kibocsátó országokat a jobb, tisztább technológiák alkalmazására.