A lápi növények a legjobb szénmegkötők

A Duke Egyetem számolt be arról a nemzetközi összefogással készült kutatásról, amelyben a vizes élőhelyek, egészen pontosan a mocsarak szénmegkötését vizsgálták. A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint évente ezen élőhelyek 1 százaléka odavész a szennyezés és egyéb emberi tevékenységek miatt, s ennek során hatalmas mennyiségű, korábban megkötött szén szabadul fel. Azonban megfelelő módszerrel ez megfordítható.

Mind a sós-, mind az édesvízi mocsaras élőhelyeket előszeretettel csapolja le az ember különböző okokból, holott a klímaváltozásban szerepet játszó szén megkötésében élenjárók e területek: a világon kibocsátott szén-dioxid 20 százalékát e mocsarak nyelik el annak ellenére, hogy a földterületek alig egy százalékán van ilyen vizes élőhely. „Ha azonban zavarás éri őket, akkor hatalmas mennyiségű szén szabadul fel a talajukból, ez akár az éves, globális kibocsátás 5 százalékát is elérheti” – magyarázta Brian R. Silliman, a kutatás vezetője (összevetésül: a légi közlekedés kb. 2,5 százalékkal járul hozzá a kibocsátáshoz). Emiatt több száz, vagy épp több ezer év eltárolt szénmennyisége kerülhet a légkörbe igen rövid idő alatt, s a mocsarak megkötőből kibocsátóvá válnak.

„Jó hír azonban, hogy már tudjuk, miként lehet helyreállítani e vizes élőhelyeket, ráadásul soha korábban nem látott léptékben. Ezzel megállítható a szén felszabadulása és visszaáll a hely szénmegkötő képessége” – tette hozzá a szakember.

A mocsarak rendkívüli szénmegkötő képessége annak köszönhető, hogy a növények igen szorosan egymás közelében nőnek, nem engedik kiszáradni a talajt, és sűrű szövedékükben, s gyökérzetük közt fennakadnak a tápanyaggal teli törmelékek. Mindezek egymást erősítő, támogató folyamatok, amelyek együttesen hatnak. A tőzeglápok esetében a legfelső réteg nagy mennyiségű esővizet tárol, s ezzel akadályozza meg, hogy a mélyebben lévő, elhalt rétegek lebomlása elinduljon, s ezzel kiszabaduljon a benne tárolt szén. A vizes élőhelyek helyreállítása akkor lehet sikeres, ha ezeket a folyamatokat képes leutánozni. Ehhez például a növényeket nem szép, rendezett sorokba, hanem sűrű csomókba kell elültetni, ezzel teremtünk a természeteshez hasonló folyamatokat. E módszerekkel hatalmas területeken tudnánk helyreállítani a vizes élőhelyeket, amelyek így rengeteg szén megkötésével és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokkal nyújtanának segítséget nekünk.

A legfrissebb adatok alapján a világon összességében az óceánok és az erdők nyelik el a legtöbb szenet, s ezeket követik a vizes élőhelyek. „Azonban, ha az egy négyzetméterre eső elnyelt szén-dioxid mennyiségét nézzük, akkor a lápok az erdők ötszörösét, és az óceánok ötszázszorosát képesek megkötni” – tette hozzá Ralph Temmink, a tanulmány első szerzője, az Utrechti Egyetem kutatója.