Sókristályban találtak ősi mikrobákat

Ausztrália középső régiójában található az a kősó, amely a Browne-kőzetformációban került elő, és amelynek folyadékzárványait egy újonnan, a Geology folyóiratban közzé tett tanulmány szerint ősi egysejtűek nyomait lehetett felfedezni.

A kősó kristályok nyílt felszíni vizekben növekednek (gondoljunk például a Holt-tengerre), s a kristályok a gyarapodásuk során magukba zárnak e vízből egészen kicsike cseppeket, és minden olyan dolgot, ami a cseppekben található, legyen szó más ásványi szemcsékről vagy szerves anyagokról. Ezek a zárványok végleg a kristályokban maradnak, vagyis bizonyosan a kristályok keletkezésekor kerültek bele, nem később.

Eddigi vizsgálatokkal, mind jelenkori, mind pedig több százmillió éves kősóban is sikerült már kimutatni sejtmaggal rendelkező és sejtmag nélküli egysejtűeket, és szerves anyagokat is, például béta-karotint.

A friss kutatásban a kősót tartalmazó kőzetek tíz, különböző, de kb. 1500 méteres mélységben lévő rétegéből vettek mintát, majd ezeket mikroszkóppal, optikai és ultraibolya fényben is megvizsgálták. A sókristályok, amelyek egykor a víz-levegő találkozási felületen nőttek, milliméteres nagyságúak voltak, valamivel nagyobb, centis nagyságrendű kristályok pedig a víz fenekén, az üledékréteg-víz határvonalon rakódtak ki.

A mikroszkóp alatt látottak, a folyadékzárványokban megfigyelhető „szemcsék” megfeleltethetőek voltak az egysejtűek méretének és alakjának, valamint az ultraibolya fényre adott reakciójuk is illett a képbe.

Folyadékzárványok, egysejtűekkel és szerves anyagokkal. Az első (A) képkockán a barna folt egy alga, a (B) képkockán gömbölyded baktérium, alga és szerves anyag is található.  A C1-C2 képeken ugyanazt látjuk normál és UV fényben: algasejtek láncolatát. A D1-D2 képeken normál és UV fényben alga, prokarióta sejt és egy hosszúkás, saslikra hasonlító kristályzárvány is látható.

Forrás: Geology

Azt ebből nem lehet megállapítani, hogy miféle egysejtűek is záródtak 830 millió évvel ezelőtt a sókristályokba, ám a jelenlétüket a roncsolásmentes vizsgálatok így is kimutatták. E vizsgálatok utaltak csupán arra, hogy például egy ma is élő sótűrő algaféle ultraibolya képéhez nagyban hasonló volt az egyik egysejtű.