A muslicák a túléléssel szemben is a párzást választják

A Birminghami Egyetem számolt be arról az új kutatási eredményről, amelyet a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban mutattak be. A muslicák párzási hajlandóságáról azt feltételezné az ember, hogy az állat betegsége idején az energiáit az immunrendszere emészti fel, és ennek okán a fertőzött egyedek a saját túlélésükért fognak küzdeni, s nem a párzás érdekli őket. Azonban, amint az a kísérletekből a kutatók megtudták, a természet másképp gondolkodik e kérdésről: mind a hím, mind a nőstény muslicák megőrizték párzási kedvüket akkor is, ha halálos baktériumfertőzésük volt, holott az erre adott immunválasz energiaigényes. (Ezt mindannyian érezzük, amikor egy fertőzéssel küzd a szervezetünk, és levertek vagyunk.)

Dr. Carolina Rezaval, a kutatócsoport vezetője elmondta: „Az állatok korlátozott energiaforrásokkal rendelkeznek, amelyet a különböző élettevékenységeik közt, mint például a párzás vagy az immunválasz, el kell osztaniuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként egyensúlyozzák ki ezeket, miként döntenek valamely tevékenység, így az immunrendszer működése vagy a szaporodás mellett.”

A kutatók többféle kórokozóval (eltérő súlyosságú betegséget keltőkkel) fertőzték meg a muslicákat, illetve egy esetben nem kórokozóval, hanem génmódosítással érték el, hogy az állat immunrendszere működésbe lépett. Az állatok mit sem törődtek a fertőzésikkel: a párzás előtti udvarlás és a párzás is rendben lezajlott. Abban sem válogattak, hogy a partner fertőzött volt-e. Ez azt jelenti, hogy a szaporodás mindenképp prioritást élvez, még akkor is, ha egyéb élettevékenységeit korlátozza a fertőzés.

Ez persze nem oktalan dolog. Számos élőlény reagál az életveszélyt jelentő eseményekre azzal, hogy minden maradék energiáját a szaporodásba fekteti, ez főként növényeknél ismert (és hétköznapibb). Ezzel elérheti, hogy a faj további létét biztosító génjeit a következő generációnak átörökítse. A kutatók úgy vélik, ez állhat a muslica viselkedése mögött is.