Génvizsgálattal tisztázták az első földművesek kilétét

Mind a régészeti, mind a genetikai nyomok a Közel-Keletre, a termékeny félholdként ismert területre mutatnak, ez nem újdonság senki számára, a világ távoli tájain később ettől független háziasítások és földművesség is kialakult.

Milyen genetikai eredetűek Európa első földművesei? Nemrégiben két, jórészt régi DNS-vizsgálaton alapuló tanulmány is készült, az egyik a Cell folyóiratban már megjelent, a másik, amelyet korunk egyik legismertebb evolúciós genetikusa, Eske Willerslev vezette hatalmas, nemzetközi kutatócsoport által készített, még szakmai ellenőrzés és folyóirati publikáció előtt áll, ám preprintként olvasható. Ezek az új kutatási eredmények már igen jó közelítést adnak a földművelés hajnalának népeiről.

A kutatók most két technikát ötvöztek: az emberi maradványokból kivont régi DNS elemzését és a demográfiai modellezést, az ötvözetet a kutatók „demogenetikai modellnek” nevezték el. E módszerrel az elmúlt 30 ezer évet vizsgálták az emberi gének tükrében, számolt be a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem. Az intézmény egy rendkívül modern felszereltségű paleogenetikai laborral rendelkezik, s a kiválóan képzett szakemberei itt sok olyan maradványból is használható DNS-t tudtak kinyerni, amit másutt nem lehetett volna hasonló szinten elemezni. Emellett igen fontos volt az is, hogy sokféle tudományág művelői együttesen végezték el a munkát, s mintegy 10 évet vett igénybe csupán az elemzésre alkalmas maradványok kiválogatása.

Anatólia és Európa első földművesei az európai és közel-keleti vadászó-gyűjtögető népcsoportok közt, 14 ezer éve kezdődött általános keveredés eredményeként születtek meg, majd ezt követően igen jelentősen szétváltak a népcsoportok. A kutatás számtalan részletet megvilágított, amelyek mind azt jelzik, hogy egy igen komplex átkeveredés zajlott a földművesség hajnala időszakában.

A régészeti adatokból nem lehetett volna például kikövetkeztetni azt, amit a genetikai adatok megmutattak: a Balkántól a Közel-Keletig húzódó terület egykori lakosságának keveredése adta ki a legkorábbi európai földműveseket. Az eredmények cáfolják azt az elképzelést, hogy a földművességet egyetlen, a termékeny félhold területén élt népcsoport előrenyomulása terjesztette volna el.

A másik kutatás hasonló végeredményre jutott, ám Európán belül részletesebb képet mutatott be az átmenetről. Ebben a genetikai adatok mellett a csontokból mért, az étrendről árulkodó stabilizotóp-elemzéseket is elvégezték.

Így például kiderült, hogy mely helyeken járt lakosságcserével is a vadászó-gyűjtögető életmód földművelővé alakulása (pl. Dánia), majd később a sztyeppei pásztornépek megjelenése is. Olyan érdekességre is fényt derítettek, mint az, hogy a tejcukor emésztését lehetővé tevő génváltozat például a pásztornépek európai érkezése előtt megjelent a népességben, s ennek gyakorisága mind a mai napig nő. Európát egy „nagy választóvonal” szelte ketté, amely a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódott, az ettől keletre eső területeken évezredekig nem cserélődött ki a lakosság, a nyugatra esőkön jelentős népességcsere zajlott. Így az anatóliai eredetű földműves népesség először 8700 éve jelent meg a Balkánon, majd kb. 3000 év múlva érte el Dániát.