Stonehenge élősködői

Az újkőkori falu, amelyet Durrington Walls néven ismerünk ma, Stonehenge építésének idejéből, időszámításunk előtt 2500-ból származó, a monumentális kőépítménytől mindössze 2,8 kilométerre állt. A feltételezések szerint itt éltek azok a munkások, akik Stonehenge fő részének építésén dolgoztak.

Egy újonnan, a Cambridge-i Egyetem munkatársai által elvégzett kutatásban az itt megtalált megkövült ürülékeket, ún. koprolitokat vizsgálták meg, és amint arról a Parasitology szakfolyóiratban beszámoltak, 19 mintából 5 (négy kutyáé és egy emberé) paraziták petéit tartalmazta. Ez a legkorábbi olyan eset Nagy Britannia területén, ahol nemcsak a parazitát, hanem a gazdafajt is azonosítani lehetett.

„Ez az első alkalom, hogy bélparazitákat találtunk az újkőkori Britanniában, s az, hogy a Stonehenge környezetében kerültek elő, igazán nagy szó” – mondta el Dr. Piers Mitchell, az egyetem régészeti részlegének szakembere, a kutatás vezetője. Hozzátette, hogy az élősködők típusa összhangban van azzal a korábbi felfedezésükkel, hogy a téli időszakban állati eredetű táplálékon lakomáztak a helyiek Stonehenge építése idején. Négy, köztük az emberi koprolitban olyan, a fonálférgekhez tartozó élősködők petéi kerültek elő, amelyeket citromra hasonlító alakjukról könnyen fel lehet ismerni.

Bár e férgek számtalan faja az élővilág rengeteg tagjában megtalálható, abban a ritka esetben, ha egy európai fajuk emberbe jut, annak petéi a májba kerülnek, és nem jelennek meg az ürülékben. Az, hogy mégis emberi koprolitból kerültek elő e peték, azt jelzik, hogy az illető ember egy fertőzött állat nem kellően átsütött tüdejét vagy máját fogyasztotta el.

Az egykori település szeméthalmainak feltárásakor rengeteg állati csontra bukkantak a régészek, 90 százalékban disznó, s kevesebb mint 10 százalékban szarvasmarha csontok voltak ezek. Ugyanitt bukkantak a koprolitokra is. Mivel e férgek szarvasmarhában és más kérődzőkben élősködnek, a régészek feltételezése szerint itt is a marha jelenthette a parazita petéinek forrását. A településen előkerült marhacsontok izotópelemzése alapján az állatokat kb. 100 kilométerről, Devon vagy Wales területéről hajtották az építkezésre, a nagy lakomák miatt. A csontokon talált vágásnyomok alapján a húsokat jórészt pörköltszerűen készíthették el, illetve a csontokból a velőt is kinyerték.

Az, hogy a paraziták petéit emberi és kutya által hagyott koprolitban mutatták ki, azt jelenti, hogy a fertőzött marhák belső szerveit is elfogyasztották, és a maradékokkal, így a belekkel a kutyákat is megetették.

Az egyik kutya eredetű koprolitból pedig eredetileg halban élősködő galandféreg petéje került elő, így ez a kutya nyers édesvízi halat kellett, hogy egyen. Ez azért is érdekes, mert egyébként nem találtak a lelőhelyen halfogyasztásra utaló nyomokat. „Durrington Walls évszakosan, jórészt a téli időszakokban volt lakott, a kutya valószínűleg már magában hordozta a halból eredő parazitát, amikor ideérkezett” – magyarázta Mitchell. A marhacsontok elemzése alapján az állatokat Nagy Britannia déli részéről terelték ide, valószínűleg az itt dolgozó és élő emberek is onnan jöhettek.

Az új adatok is hozzátettek ahhoz az tudásunkhoz, amely a feltárás során a Stonehenge építőiről összeállt. A sertés és marhahúst vagy nyárson sütötték, vagy cserépedényekben főzték, és amint az most kiderült, a belsőségeket nem mindig főzhették meg kellőképpen.