Amit a majomhimlőről eddig megtudtunk

Egy Afrikára jellemző zoonózis, a majomhimlő vírus okoz fertőzéseket a nyugati világban, ami igen váratlanul ért minket. Szakemberek szerint mindez egy újabb példája annak, hogy mennyire határtalan lehetőségei vannak egy-egy ritka fertőző ágensnek a modern világban. dr. Kemenesi Gábor, a Virológiai Nemzeti Laboratórium virológusa szerint az már látszik a vírusgenomon, hogy egy behurcolás eredménye: az eddigi adatok szerint az első fertőzött férfi Nigériában járt, ami alapító hatással bírt.

„A majomhimlő semmiképpen sem hasonlítható a COVID-19-hez, hiszen ez egy emberről-emberre nehezebben, közeli testkontaktus révén terjedő fertőzés. Egy tipikusan a trópusokra, Afrika bizonyos régiójára jellemző zoonózisról van szó. Egy himlővírus azonban jobban meghatározható terjedési mintázatokat mutat, ezért nem várhatóak olyan komoly esetszámok mint például a COVID-19 esetében, új esetekre igen, pandémiára pedig nem számítanak a kutatók. Korábban is voltak behurcolt esetek, de minimális terjedéssel. A mostani esemény érdekessége az, hogy egyelőre járványügyileg nem lehet az eseteket egymáshoz kötni és a terjedés módja is csak részben, bizonyos esetekben pedig még nem ismert. Ennek feltárása folyamatosan zajlik, és amíg nem teljes a kép, addig nem tudunk konklúziókat levonni. Ezért is kiemelt fontosságú például a genomikai elemzés” – mondta dr. Kemenesi Gábor, a Virológiai Nemzeti Laboratórium virológusa, akik maguk is foglalkoznak orthopoxvírusokkal a pécsi laboratóriumban; sok másik mellett a majomhimlő is ebbe a csoportba tartozik.

Ahogy arra a szakember rámutatott, a legtöbb zoonózisnál az úgynevezett természetes gazda nem ismert. A majomhimlőnél viszont ismert, hogy azt a Közép- és Nyugat-Afrikában élő rágcsálók hordozzák, közöttük tünetmentesen terjed és fennmarad a vírus. A Poxviridae hatalmas víruscsaládba, ezen belül az úgynevezett Orthopoxvirus vírok közé tartozik és tipikus zoonótikus, tehát állatról emberre terjedő fertőzésvírus. Ez viszont megteremti az eshetőségét annak, hogy egy városi patkányállomány is felveheti.

„A majomhimlő jelenleg enyhébb megbetegedést okoz és kevésbé terjed jól emberről emberre. A kezdeti tünetek könnyen összekeverhetőek más megbetegedéssel, ami miatt akár egy szimpla megfázásra is gondolhatunk az épp induló légkondicionáló szezon miatt. Ilyen tünetek lehetnek többek között fáradtság, egy kis láz, nyirokcsomó duzzanat, izomfájás, hátfájás. A karakterisztikus kiütések csak 1-3 nappal ezt követően jelentkeznek, főként az arcon és végtagokon hangsúlyosak. De egy-egy terjedési esemény során leginkább a családtagok, közeli hozzátartozók kerülnek látókörbe. Jóval kevésbé elképzelhető olyan helyzet, hogy a buszon ülve légúti terjedéssel megfertőződünk” – magyarázta Kemenesi Gábor.

Majomhimlő vírus okozta kiütés. – 1971/Libéria

Forrás: Smith Collection/Gado/Getty Images

A majomhimlő vírust 1958-ban fedezték fel majmokban – innen ered az elnevezés – és emberben elsőként 1970-ben írták le a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Eddig csupán szórványosan megjelenő emberi eseteket és Afrikában kisebb-nagyobb járványokat dokumentáltak ezzel kapcsolatban.

Lássuk, mik a legfontosabb információk a majomhimlővel összefüggésben!
• Állatról, a fertőzött állat vérével, testváladékaival vagy majmok esetében kiütéseivel történő érintkezés során terjed, míg emberről a fertőzött ember kiütéseivel vagy a kiütések által kontaminált felületekkel (például ruha, ágynemű) való érintkezéssel.
• Az inkubációs idő, tehát a fertőzéstől a tünetek megjelenéséig tartó időtartam nagy általánosságban 5-től 13 napig tart.
• A kiütések (más himlőfertőzéshez hasonlóan) kiemelkednek, feltelnek majd idővel kifakadnak és leszáradnak.
• A tünetek 2-4 hétig eltarthatnak.
• Specifikus, célzott gyógyszeres terápiára nincs lehetőség, csak úgynevezett támogató kezelésre, bár 2021-ben Amerikában engedélyezésre került egy himlővírus-ellenes antivirális szer.
• Az eredetileg fekete himlő ellen készült vakcinák bizonyos fokú védelmet nyújtanak ellene, ezek fertőzést követően és fertőzés megelőzési céllal is alkalmazhatóak.
• Két, genetikailag elkülönülő variánst ismerünk: a Kongó-medence variáns és a Nyugat-Afrikai variáns (ez utóbbi enyhébb megbetegedést okoz és kevésbé terjed jól emberről emberre, most ezzel van dolgunk).

Kemenesi Gábor szerint a szakértők nem számítanak a COVID-19-hez mérhető járványra, ám ettől függetlenül is szükségesnek tartják a célzott kommunikációt, amit többek között már Belgiumban és Franciaországban elkezdtek a hatóságok. A mostani esetek hátterében álló terjedésnél néhány klaszternél szóba került a szexuális kontaktus során történő közeli érintkezés, így erre külön fel is hívták a figyelmet. Bizonyos esetekben a tünetek rendkívül enyhék, kevés kiütéssel járó állapottal kerültek leírásra, így különösen fontos az érintett közösségek tudatos magatartása.

Jelenleg világszerte komoly felderítőmunka zajlik a majomhimlővel kapcsolatban. Virológiai és epidemiológiai szempontból azonban bizonyára sok fontos újdonságra fog még fény derülni a közeljövőben. És bár Dr. Kemenesi Gábor úgy gondolja, hogy a járványügyi felderítés során még érhetnek minket meglepetések, ám továbbra is alacsony esetszámról van szó és egy olyan vírusról, amelynek terjedési tulajdonságai egészen mások és nem is mérhetőek a koronavírusoknál tapasztaltakhoz.