Paradicsomi megoldás a D-vitamin hiányra

Világszerte mintegy egymilliárd ember szenved D-vitamin hiánytól, s e szám folyamatosan nő a hiányos táplálkozás miatt, számukra jelenthet megoldást a paradicsomba zárt napfény.

Az ember a Nap ultraibolya sugárzása hatására állítja elő előanyagaiból a D-vitamint, és azzal, ha az előanyagból megfelelő mennyiséget fogyasztunk, segítjük e folyamatot. Az előanyagokat halban, tojásban, tejben, májban találni meg, a növényi étrenden élők számára az élesztő és a gomba jelenti a megfelelő forrást, ezek azonban kevésbé hatékonyak állati eredetű társaiknál. Van, ahol például a tejhez gyárilag adagolják hozzá, van, ahol a tablettákat részesítik előnyben. A juhoknál pedig egy különleges megoldás működik a növekvő gyapjúval kiválasztott lanolin révén: a juhok egyszerűen lenyalogatják a D-vitamint a bundájukról. Mivel azonban a klímaváltozás ellensúlyozásának egyik kulcskérdése a mezőgazdaság, azon belül is az állattenyésztés átalakítása, az állati élelmiszerek és termékek mennyiségének jelentős csökkentése, ezért kell valami alternatív, természetes forrás.
A paradicsomban szerencsére megtermelődik a D-vitamin egyik kulcsfontosságú előanyaga (7-DHC, vagy D3-provitamin), emiatt két kutatócsoport is e közkedvelt növényhez fordult segítségért: egy kis genetikai módosítással állatmentes D-vitamin forrássá alakítható a paradicsom.
Az egyik (brit) kutatócsoport a Nature Plants hasábjain közzé tett tanulmányban arról a módszerről számoltak be, amelyben a paradicsomban termelt előanyagot stabilizálták. Az ilyen paradicsomból egy átlagos szem a napi D3-vitamin 20 százalékát nyújtja! Egy másik kutatócsoportnak a világ túlsó felén (Dél-Korea) hasonló eredményt sikerült elérnie – az ő tanulmányuk még elbírálás alatt áll és folyóirati megjelenésre vár.
Miként sikerült ezt elérni?
A paradicsom és minden rokona (Solanaceae család, pl. burgonya, padlizsán) is előállítja a D3-provitamint, ám a növények növekedése során ezek más molekulákká alakulnak, két enzim hatására. A kutatók elgondolása az volt, hogy az ezen enzimek előállítását irányító gének kikapcsolásával vagy kiütésével a D3-provitamin fel fog halmozódni a növény termésében. Ez pedig a napfény UV-sugárzásának hatására újabb átalakuláson megy át, és már az ember által hasznosítható formátumú D3-previtaminná válik.
A génmódosítás igen tág fogalom, többféle módszert is értünk alatta, azonban a közvélekedés egységesen elutasító vele szemben, sokszor az információhiányból adódóan. Holott számos esetben olyan módosításokat végeznek el, amelyek nem visznek be az adott élőlénytől idegen genetikai anyagot - ettől tartanak a legtöbben -, pusztán a meglévő, saját gének közül vesznek el olyat, amely az ember számára káros tulajdonságokért felel. Efféle változások természetes úton is bekövetkeznek, ám ilyen esetekben sok évtizedes kertészeti nemesítői munka váltható ki egy gén kiütésével. Ilyen például az, ha egy gyümölcs gyors megromlásáért felelős gént kiütik, s ezzel az adott gyümölcs sokkal hosszabban fogyasztható marad, így csökken az élelmiszer-pazarlás. Hasonló elvű a most végzett módosítás is, a paradicsomok egy meglévő, saját génjét metszették ki, s enélkül a termelt vitamin-előanyag nem bomlott le számunkra haszontalan molekulává, hanem megőrződött. Az ilyen génkiütésre gondoljunk úgy, mintha az ember egy régóta fájós bölcsességfogát húzatná ki, s ezzel helyreállna az egészsége.
A brit kutatók az egyik enzim génjét kiütötték, ezzel a másik enzim még ellátta a növény élettani funkcióihoz szükséges feladatait, és a vitamin-előanyag is jelentősen fel tudott halmozódni. A megérett paradicsomokat azután felszelve csak a napra kell tenni, és az előanyag máris átalakult a ember által hasznosított formává. Az átalakulás még hatékonyabb volt, ha a paradicsomot felszeletelés után a napon megaszalták. A kutatók hozzátették: a növények levelei és szára szintén tartalmazták az előanyagot, így ezeket fel lehet használni D-vitamin gyártásra.
A koreai kutatók egy másik enzimet irányító gént ütöttek ki, s az eredményül kapott paradicsomban így még több D-vitamin előanyag termelődött.
Egyelőre mindkét esetben csak laboratóriumi körülmények közt nőttek a génkiütött paradicsomok, ám mindkét kutatócsoport valódi termesztési kísérleteket kezd néhány héten belül. A sikeres termesztésen túl azt is bizonyítaniuk kell még a kutatóknak, hogy az így termelt previtamint az emberi szervezet tényleg képes-e hasznosítani, és előállítani belőle a D-vitamint.