Kiderült, mi volt ez a rejtélyes őslény

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) számolt be arról a japán-ausztrál kutatásról, amelyben a Palaeospondylus gunni nevű rejtélyes, halszerű őslényt sikerült végre azonosítani. Ez alapján úgy tűnik, a Palaeospondylus a négylábúak egyik legkorábbi őse volt, az eredményeket a Nature hasábjain tették közzé a szakemberek.

Az első leletére még 1890-ben bukkantak rá, az állat angolnaszerű teste kb. 5 centi hosszú volt, és a devon időszakban élt, mintegy 390 millió évvel ezelőtt. Bár rengeteg maradványa előkerült, kis mérete miatt a koponyájáról eddig készült rekonstrukciók gyenge minőségűek, így nem lehetett biztosat állítani az állat rendszertani hovatartozásáról, mind az állkapcsos halak, mind az állkapocs nélküli halak csoportjával mutatott közös vonásokat, s valódi rejtély volt az evolúciós kutatók számára. A legmeglepőbb a fogak, vagy a bőrcsontok hiánya jelentette.

A kutatócsoportnak most ezen a problémán sikerült túllépnie egy igen nagy felbontású 3D képet adó vizsgálattal, egy speciális részecskegyorsító, a Tokiói Egyetem RIKEN SPring-8 szinkrotronja segítségével. A szinkrotron a mikro-CT vizsgálathoz hasonlóan, ám annál is jobb felbontásban képes 3D formában bemutatni a vizsgált fosszíliát. A kutatók a különleges lény gondosan kiválasztott maradványait mértek fel. Míg a korábbi vizsgálatok során az állat fejét kibontották a hordozó kőzetekből, addig most olyanokat választottak, amelyek hiánytalanul a kőzetbe ágyazottan voltak meg, csupán a kőzet egy részét bontották le a fej körül, a jobb felbontás érdekében, a sugárzás révén pedig belepillanthattak a kőzetbe a szakemberek.

„Bár nem a legmodernebb vizsgálati módszer ez, a gondos előkészületeink mégis kulcsfontosságúak voltak a sikerhez” – mondta Tacuja Hiraszava, a kutatás vezetője.

A felbontásnak köszönhetően eddig nem látott részleteket pillanthattak meg a szakemberek. Először is, sikerült az állkapcsosokra jellemző belső fül szerkezetét felfedezni, és olyan koponyaalaktani részleteket is láttak, amelyek a négylábúak ősi rokonai közé helyezte a Palaeospondylust. A jegyek alapján az izmosúszójú halak (Sarcopterygii) közé lehet sorolni a rejtélyes ősállatot, e csoport tagja az élő kövületnek tartott bojtosúszójú maradványhal is.

Az állat számos jegye alapján közelebbi rokona volt a négylábúaknak, mint számos más, uszonyait megtartó rokon. Furcsa azonban, hogy se foga, se bőrcsontjai, se páros testfüggelékei nem voltak az állatnak, az nem világos, hogy ezeket elveszítette-e saját evolúciója során, vagy minek köszönhető ezek hiánya.

A kutatók szerint a Palaeospondylus számos négylábú embrió lárvaszerű állapotára hasonlít, így fejlődési szempontból is különleges lény, ezért fejlődésgenetikai kutatásokat is fognak még végezni a szakemberek azért, hogy tanulmányozzák a gerincesek szárazföldre lépéséhez szükséges alaktani átalakulások hátterét.